Ha már a napokban ez is szóba került, meg mert amúgy is megígértem :)

(a minőségért bocs :S)

Az a jelenség, hogy a nyakba-akasztós felsőm elöl sokkal kevésbé ér le, mint hátul. Ezáltal a nekem nem tetsző hasam kilóg. Meg oldalt sem csinos a szalonnám.

Most akkor vagy nagy a mellem (ami felveszi a hosszát a cuccnak) - ami kizárt, vagy el van szabva a felső. Levettem, nézegettem, de az sem.

Így most nem tudom, hogy a fenébe létezem ezzel a testalkattal.

(ugye, említettem korábban is, hogy a Berlingo-kormány üti a térdeimet)

Ja, tegnap lefejeltem az autót. El is felejtettem, csak ma jutott eszembe, mikor ismeretlen eredetű fájdalmakat diagnosztizáltam a homlokomon.

milyen érzés, amikor tudod, hogy jó vagy, hogy jó voltál, hogy ragyogóan néztél ki, vagy épp nagyon okosat mondtál, és akkor meglátod a másik szemében a büszkeséget? Én ezt nem nagyon láttam, tapasztaltam. Ja, szégyenletes fehérnép vagyok, emiatt két út lehetséges: eldugnak, vagy úgy csinálnak, mintha semmi közük nem lenne hozzám. Ja, harmadik megoldás, hogy villámgyorsan leégetnek/megszégyenítenek. Pedig nem hiszem, hogy annyira vállalhatatlan lennék, még a kést is tudom használni :))))

Ebből fakadóan én szégyentelenül büszke vagyok a lányaimra. Csodás két kis izé. Remélem, tudják is, nagyon igyekszem kimutatni.

...., ahol leírom, hogy egy komplett hegynyi vasalnivaló hencsereg a gardróbban, lett egy hangyakupacom, és nem, nem akarnak távozni; hogy szeretjük az excelt, és még mindig túl sok a munka.

Ámde utálom a hideget, különösen a széllel keringőzőt, mert akárhogyan is öltözöm fel, mégis a kabát/pulóver alá bújkál, mindenféle galádságot elkötve a mellek és a bimbók vonatkozásában. Hát nem tudom azt mondani, hogy hű de kellemes érzés.

Viszont költségmegtakarítottam, mert az irodai fűtés nem kell (tényleg nem kell), így is, úgy is jégverem, legalább nem fizetek érte.

Tartozom továbbé bejegyzésileg máshova is, amit majd megejtek, a Panther meg ne legyen nyomi, mert orrba vágom, na!

Tényleg, indítsak szex-blogot? Az most divat, nem? :)

Update:

Nagyobbik: anya, van az oviban a csoporttársam, a Bence. És képzeld, olyan sovány, hogy kilátszik az összes kerete! *közben magyarázólag simogatja a mellkasát*

Szóval fiúk, húsra fel! :DDDDDDDDDDDDDDDDDDDD

hogy amikor elmegyek dubajozni, rettenetességekre érek haza?

Egyrészt késik a gép fél órát, tehát a fuvarral megbízott családi hím halál ideges. A remek csomagkiszolgálás következtében a bőrönd elhalálozik (utolsókat rúgta, de az epres szmötyit élete árán is megvédte - az epres szmötyi nagyon durván undorítóan néz ki, cserébe igen finom). Aztán hazáig hallgatom az elbaltázott GPS-t, amint állandóan újratervez, mert az autópályát nem bírja kezelni. Itthon meg (éjszaka közepe, ugye), az ex azzal fogad, hogy a kcis 39 fokos láz pénteken éjjel, meg persze a füle fáj (a kicsinek, mondom), a nagy szombaton lázasodott hasonlóan. Állítólag semmi bajuk nem volt utána sem. Ehhez képest hétfőn mindkettő, mint egy kis elesett morc, hőemelkedés, itt fáj, ott tüszős, ihajla-csuhajla.

És persze közben az az elátkozott május 31 ....

Ergo hétfőn (éljen a pünkösd) az orvosi ügyelet látogatását megszínesítettük némi könyvelő-irodával, lefosztott patikával, szülőkkel való konfliktusokkal. Sírtam egy vödörnyit.

De ma szétdolgoztam a belemet (ledolgoztam a könyvelőket az asztalról :D), és sajnos még mindig nem értem, hogy miért május huszonakárhányadikán kell vakarnom tavaly év közepi szarokat. Miért nem lehet akkor szólni, amikor a probléma ott van? Asszem, ehhez kevés az agyi barázdáltságom.

Na, most jól kimorogtam magam :)

És még el kell mondanom, hogy a vezér-cserebogár nagyon finom, az idő ragyogó - nyári ruhában lehet közlekedni, és szaggat a nem létező agyam működésének lehetetlensége.

Ja, a kispárna kiváló :)

Olyan jó lenne, ha lehetne kontroll nélkül bolondozni, őrültködni, következményekkel egy picit nem számolni, gátlást vetkőzni, utálni, szeretni, kimondani, meghallgatni, táncolni, rohanni, nyomni a gázt olyan igazán mélyről, önfeledten, csupa pozitív érzelmet kiváltva. Nem csak bennem.

És még az alkohol sem feltétlenül segít. Sírósra már ittam magam egyszer, rémes volt. Hányósra is sikerült már, az meg azért volt az, mert nem nagyon tudtam mozogni, az agyam meg úgy járt közben, mint a motolla. Penge éleséggel láttam magam, a bajt, a jót, a jövőt. Talán pont ezért nem szeretném ezt sem még egyszer előidézni!

Most spiccesre innám magam, hátha felszabadít. Megnézem a hűtőt :)

Persze nem lehet, mert nem. Majd egyszer. Csak két-három napig. Köszönöm a figyelmet.

(ti meg eszperentézzetek feszt, lentebb :D)

.... és Dubai!

:)

Hétfőn hívtak fel, hogy meghalt egy munkatárs-ismerősöm.

47 éves volt. Sajnos beteg volt már korábban is, de kezelték, egész jól alakult a dolog. Aztán január végén besárgult. Holnapután meg temetik.

Senkije nem volt az anyukáján kívül, és éjjel-nappal dolgozott. Még februárban is. És még márciusban is, pedig a májába már csak hálni járt a lélek. Aztán árpilis közepén már nem tudott felkelni. Hosszas győzködésre hagyta magát kórházba vitetni.

Szó szerint halálba dolgozta magát.

Én meg itt ülök letaglózva, most már harmadik napja, és nem bírok a döbbenetemmel.

Hiányozni fog.

Elgondolkodtam rajta a minap.

Kaptam ugyanis olyan jótanácsot, hpgy keresni kéne már egy rendes embert.

Na de milyen az a rendes ember?

Nem iszik, eljár dolgozni 8-16-ban, rendesen hazaadja a keresetét, vasárnap játszik a gyerekekkel, és nem fingik úton-útfélen. Ettől máris rendesember.

Ha netán 14-24-ig dolgozik, mániája a repülőgép-modellezés és minden csütörtökön tarokkozik a haverokkal, akkor meg nem az.

Nem tudom hova tenni ezt a rendesemberséget. Asszem, nekem bőven elegendő, ha Ember.

akadt!

EZ vicces - ilyen az életben nem történt még velem :)

A társasházzal szemben van egy kis ház, az a 60-70-es években épült, igazi kockaház. Na, a kertem meg az erkélyem arrafelé néz.

Az imént kopogtak az erkélyajtón és a szembeházban lakó idős bácsi egy akkora, de akkora öl orgonát hozott, mint az állat!

Nem szólt semmit, csak a kezembe nyomta, én meg vigyorgok. A rajongóim amúgy is számosak, ők éltetnek, a mindennapi egonövelést adják, megszámlálni se győzöm (én egy nemnormális vagyok, nézzétek el, de ez most igen jól esett) :)

Ja, tegnap megjelent a postafiókomban az a csóka, akiről már itt írtam.

Háromszavas levélkék, nem értettem, mit akar, ill. sejtettem, de az úristennek nem mondta ki. Én meg nem könnyítettem meg a dolgát Emiatt aztán hamar gyorsan fel is adta. Kegyetlen vagyok.

De most komolyan. Miből gondolja, hogy majd az ember rohan szoknyát-harisnyát eldobva hozzá és lógó nyelvvel imádja, mert leereszkedett hozzá, az elszabott életű, szerencsétlen nőnemű anyához?

Furák a pasik is ám, az biztos!

nem egészen pontos, de kb.

:)

Egggggen!

Most az van, hogy nyau és doromb, némi körömmeresztgetéssel, hízelkedéssel és desőt.

Vállalkozó egyed? Hmmm?

Egopolírozásra is szorulok. Úgyhogy tessék jönni ölelni, szuszogni, megmarkolni, kíméletlenkedni, elaltatni-ébreszteni. Magát. Engem. Aztán hétköznap legyen megint. Mert ennek ez a rendje.

(bilibe lóg a kezem)

Na! És bocsánat, ja, kifejezetten vidám vagyok, csak sok kötsög ember itt az irodában (szám szerint 0) nem csatol pozitívan vissza. Pedig combfix van rajtam, hátul sliccelt, magas derekú szoknyával. Mondjuk ülök, és ezért ez most nem látszik.

Most meg kimegyek és készítek egy képet egy gesztenyefáról, mert valami hihetetlen!

Update:

(ez nem a gesztenyefa!)

P.s.: az úriparasztot meg orrba kell vágjam, mert csak, és most utálom is, mert aljas gonosz és mert nem lehet most ideírnom, hogy miért, és egyáltalában

:)

Van abban valami nagyon intim és és bájos dolog, amikor az ember a munkából és a gyermekgyűjtésből hazaérkezik, leszórhatja a dolgait és csendben elnyúlik, hogy fejben is megérkezzen.

Persze a szakadó eső csak emeli a hangulatot, a gyerekeken meg még mindig nem nőtt mute gomb.

Ámde a szükség nagy úr.

Mindazon 0,000025 mikrosecundumban, amit a wc-re vonulással és a leüléssel eltöltöttem, a kettő kiskorú sikeresen összeveszett. Keletkezett egy kiabálós meg egy sírós minirém.

Megoldás1: ordibálok kifelé, hátha meghallják, cserébe szórakoztatom a felettem levő két emeletet a privát műsorral.

Megoldás2: egy gyermek érkezése a legkisebb helyiséghez, ahol immár normál hangerőt nem meghaladó módon lehet kommunikálni.

Megoldás3: 2 gyerek egymás szavába vágva tépi rám az ajtót, mutogatnak, magyaráznak, és persze ezt jellemzően 1 cm-ről.

Nem kérdés, ugye, hogy melyik verzió volt a nyerő?

Hát ha nem velem történik, tutira hangosan röhögök.

P.s: esti mese. Kicsi nézi a könyvet, mutatja, hogy akkor az a zöld pulcsis ő, az angyalka meg a nagytesó. Megemlítem neki, hogy a zöld pulcsis kisfiú típusú. Válasz: nem baj. Erre én: Na de te kisfiú vagy? Erre ő: nem, én kislány vagyok, de azért néha fiú.

Mit lehet erre mondani?

cikket a velveten

A durva nem is maga a cikk, hanem a kommentek.

Nagyon-nagyon szar volt olvasni.

Én szeretem a szüleimet, és isten bizony nem haragszom rájuk, de visszagondolva .... ejjj, azért egész ember formám lett. Illetve nem.

Mert ilyen lettem és vagyok:

Ami nem annyira baj, csak elhiszem, hogy nincs sok kedve embereknek közelebbre merészkedni, és kivárni, míg lesz ez:

Á, basszus, nem akartam megint szomorút írni, sőt.

Amúgy ő egy nagyon vicces növény: pitaya, azaz sárkánygyümölcs (odafent a virágja, kizárólag éjszaka nyílik, csodás illattal, a gyümölcse az a pont jó, se nem savanyú, se nem édes és az egész növény szúr, mint a veszedelem, valamint a sivatag közepén hajlandó nőni)- hát nem stííííílusos? :)))

meg miegyebet!

Ugyanis csicseregnek a fák, meg esik.

Ez 40 fokban kifejezetten jólesne, na de nincs annyi.

Az eső nyáron igen jó, mikor az ember nem kockáztatja az egészségét a megázás tapsztalatai által.

Update: elállt, legalább a kerítés-állítás tud haladni!

Ez meg itten egy olyan pont, amilyen, tessék használni!

  http://www.timurlenk.hu/blog/index.php?lap=alap.html

2010.04.21

ez kész, komolyan :)

(bocs Timur, de ezt muszáj volt!)

 Ezt így, sőt. Kellene. Jajj.

(ha belegondolok, ez most intimebb, mint egy idebiggyesztett puncifotó)

Na, ezen is túl vagyok, nagyon komoly eseményen vettem részt munkahelyemet képviselve.

Megpróbáltam észrevétlen lenni ( a jelenlevők többségéről halvány segédfogalmam nem volt, sajnos), de naná, hogy sikerült a bemutatkozó zeneszám (autentikus török) közben felborítanom egy mázatlan köcsögedényt, némi ütemes zaj kíséretében.

Akik addig nem vettek észre (jó egy fejjel voltam magasabb, mint a meghívottak, ill. emberül néztem ki - vagyis bocs, valszeg én nem tudom értékelni a művészi öltözködést), ezek után alaposan megfigyeltek :)

Ez az esemény is rendelkezett zabálda-szekcióval, ami szép volt, illatos volt, csak egy falatot nem bírtam enni. Tudom, lúzer vagyok, de nekem ez nem nagyon megy. Inni sem sikerült másfél deci kólán kívül semmit, mert persze gépjárművel mentem, lévén a városszéli zöldből hosszadalmasabb enélkül bejutni.

Pár szó ezzel-azzal, satöbbi, ennek keretében felhívás az esemeny nem-protokolláris szakaszának megtekintésére, különösen tekintettel az esti/éjszakai szekcióra.

Nem sikerült eljutnom, pedig már fel is öltöztem esti játszós ruhába. De addig-addig morfondíroztam a választandó közlekedési eszközökön, hogy hirtelen jobb dolgom akadt.

Ja, még valami.

Sikerült a közig versenyvizsgám szóbeli része is. Magam sem értem, de 100%-os eredménnyel zártam, a vizsgabizottság külön örült nekem.

Amin igazából elképedtem, mert egyik téma sem olyan, amiről ne kéne/illene tudnia a mai embernek, feltéve, ha nem remete. És ezek az emberek a közigazgatásban szeretnének dolgozni. És nem tudják, nem értik ... és a legszebb érv: nem volt benne a jegyzetben! Apám, hát gondolkodni? Önállóan következtetéseket levonni? Két adatsort össze tudni kapcsolni? Hát bazmeg .... ez nem egyetmi/főiskolai diploma kérdése, hanem egy önmagunkkal szembeni igényesség. Élünk egy környezetben, hatással vagyunk rá, meg a környezet is ránk. Hát akkor már egy pöttyet nyissuk ki a szemünket.

Szóval: kedves közigazgatás, itt vagyok :) - tele jó képeségekkel (ugye? ;D), árasszatok el jó állásajánlatokkal. Aztán megígérem, hogy életem végéig köziges leszek :))))

BTW: most nagyon-de-nagyon nőnek érzem magam! Köszönöm mindazoknak, akik ehhez hozzájárultak - persze, egy jó nagy hülye vagyok, hogy ezt ideírom, de momentán máshol/máshogy nem tudok ennek örvendezni :)

Hát ez van!

Fáradt vagyok és hiányos.

Tanultam, vizsgáztam, kifolyt a szemem - ez a hét extra rövid, munkahely izé, határidők, blöe.

(amúgy ez olyan, mint az a vicc a szopásról, tééényleg, ez lesz a  cím!)

Viszont majdnem tavasz van, kéne egy kabrió, meg lágy szellő (nem orkán, baszki, neeem - éééérted! :D).

Ma ültünk is, officiell, felvettem aaaazt a szoknyát egy olyan harisnyával! Hmmm :) - bár állatira nem látta senki, de legtöbbször magamnak öltözöm.

Tegnap hármasoztam, a szakadt szivarral, meg a köpcössel. Mondjuk eleinte bele-belepirultam, viszont remekül sikerült az éjszaka, el is aludtam reggelre.

:)

A szivar MPG, kirakom az ágyamból - csak néha-néha nyer bebocsátást -, a köpcös viszont a szívemhez nőtt.

Meglátszik, hogy egyfelhasználós darab vagyok. Bár annak az egy darab felhasználónak nagyon fel kell kötnie a gatyeszt, nagyon tudok némberkedni. Megrántanám a vállamat, de kicsit zavar a saját hektikusságom.

Ugye hogy hülye vagyok, ha hiányzik? Ja, az.

Míg elmenetem a lányokért az oviba,valaki elvitte a teraszról a nagyobbik gyerekem biciklijét.

Hát tényleg, jön a húsvét, hagyományos ajándék a bicikli.

Neki meg most nincs. És nem is lesz, mert nincs rá keret.

Szeretem az ünnepeket.

Magamban elég súlyos dolgokat gondolok. És rettenetesen el vagyok keseredve. Errefelé ez nem volt divat. Igaz, nem is volt kerítésem, mert nem volt rá keret. És le se volt láncolva, mert nincs mihez. A biciklizár meg annyi mint a semmi egy ekkora biciklinél. De hogy jönnek emberek ahhoz, hogy más magántulajdonába behatoljanak, és bármit elvigyenek onnan!

Tudom, hibáztam. Nagyot.

Nem tudok mit mondani a gyereknek .... szúr és nyom a szívem ....

(megmértem a nyomásom, mert a gyerekeim is egy értetelen fatökök máma! nos:110/80, 95-ös pulzus - 6 liter kávé és egy bááááááááááz után - megmaradok)

Hát igen.

Őszintén bevallva. Van. Nem kicsi.

Most mi legyen?

:)

Micsoda basszus - ide azt a kezet, ami ezt tudja! :)

... ha már, ugye! hihi

ÉS a legjobb, hogy halálra lettem etetve, no meg tegnap negyed 12-kor másztunk ki az ágyból. Ne-gyed ti-zen-ket-tő-kor! Isteni volt :)

Az Alice ... egyszer nézhető film. Mondjuk könyvben se akármi, belőve biztos értékelhetőbb. Sajnos én még alkoholos befolyásoltságot sem bírok felmutatni.

Amúgy fülig ér a szám. Ha azt mondom, hogy Raffles, akkor remélem mindenki ért mindent!

Ezt (http://wii.ign.com/articles/975/975696p1.html) most fogom tesztelni - rém béna leszek, de nem fogja látni senki :DDD

Erre meg nagyon vágyom:   http://szexiruhak.hu/img/1911combfix.jpg

Meg erre is:   http://www.harisnyadiszkont.hu/termekekkezdolap/scic-foly-115-hatul-fuzos-combfix

Tudom ... ledérség :)

 UPGRADE!

 mert ezt most ide nagyon-nagyon kell!