Persze, naná (tényleg!) - pedig nehezemre esik. Alapvetően ellenkezik a természetemmel/habitusommal, a gondolkodásommal, az életvitelemmel, az érdeklődési körömmel és amúgy mindennel, ami én vagyok.

Ez a legnagyobb hibám - ha már minden áron rangsorolni kéne hibáim tömkelegét.
Törekszem is, hogy lejjebb csússzon a listavezető - szerintem elég jól haladok :) - tekintettel a kiskorúakra nincs is más választásom.

Igen ám, de meddig is legyek az? A folyamatos határtologatásnak és horizonttágulásnak baromi egyszerű következménye van (mármint ha rugalmasságról beszélünk - mérnöki szempontból! - az nem lehet végtelen): úgy jár, mint az egyszeri asszony, aki nyolcat szült gyors egymásutánban. Arra riad, hogy megfordult benne a pótos IFA és észre se veszi, csak a kipufogóról benne maradt koromnyomokból.

Nem mesélem el a gondolati ugrásokat, ahogy ide jutottam, merthogy magam sem tudom már felidézni, de arra jutottam, hogy a gyerekeim vagy alkalmazkodnak hozzám, vagy alkalmazkodnak hozzám. MUSZÁJ most már nekik is, mert elfogytam, kimerültem, végem van és ha nem jutok a magam módján élményekhez sűrűbben, az csúnya véget fog érni.

A döntést meghoztam magamban, erre ma mindkét gyerekkel a fül-orr-gégén ültem. Arcüreggyulladás (mindkettőnél), no suli, no fizikai megerőltetés, stb. Szóval anya heppi, mint egy fületlen bögre. Ezobiszbaszosan most ez mit jelent (mer' már más kiváltó oka istibizti nem lehet!)?

Hja, apumnak vállízületi gyulladása van (igen, jobb kezes és a jobb vállában), anyumnak eltörött a jobb keze (igen, ő is jobbkezes); momentán nem tudnak sarjőrizni huzamosabb ideig, hisz még a saját higiéniájuk is gond, nem másé.

Szóval most akkor türelmesen várom, hogy mindenki felgyógyuljon, aztán talán akkor megint gondolhatok magamra is picit - úgy tizensok év múlva. Addigra meg egy undi kis ráncos és rikácsoló vénasszonnyá válok, combfixben, persze és kötött kardigánban, öregszagúan. Már megint milyen egy önző dög vagyok, hogy ez jutott eszembe :)

És vannak ilyenjeim is (meg több más is) és ettől hiperboldog vagyok (mondjuk ölég szánalmas, hogy néhány gönc tesz ilyenné, de hát aki céda, az céda ... so no surprise :D)