hogy amikor elmegyek dubajozni, rettenetességekre érek haza?

Egyrészt késik a gép fél órát, tehát a fuvarral megbízott családi hím halál ideges. A remek csomagkiszolgálás következtében a bőrönd elhalálozik (utolsókat rúgta, de az epres szmötyit élete árán is megvédte - az epres szmötyi nagyon durván undorítóan néz ki, cserébe igen finom). Aztán hazáig hallgatom az elbaltázott GPS-t, amint állandóan újratervez, mert az autópályát nem bírja kezelni. Itthon meg (éjszaka közepe, ugye), az ex azzal fogad, hogy a kcis 39 fokos láz pénteken éjjel, meg persze a füle fáj (a kicsinek, mondom), a nagy szombaton lázasodott hasonlóan. Állítólag semmi bajuk nem volt utána sem. Ehhez képest hétfőn mindkettő, mint egy kis elesett morc, hőemelkedés, itt fáj, ott tüszős, ihajla-csuhajla.

És persze közben az az elátkozott május 31 ....

Ergo hétfőn (éljen a pünkösd) az orvosi ügyelet látogatását megszínesítettük némi könyvelő-irodával, lefosztott patikával, szülőkkel való konfliktusokkal. Sírtam egy vödörnyit.

De ma szétdolgoztam a belemet (ledolgoztam a könyvelőket az asztalról :D), és sajnos még mindig nem értem, hogy miért május huszonakárhányadikán kell vakarnom tavaly év közepi szarokat. Miért nem lehet akkor szólni, amikor a probléma ott van? Asszem, ehhez kevés az agyi barázdáltságom.

Na, most jól kimorogtam magam :)

És még el kell mondanom, hogy a vezér-cserebogár nagyon finom, az idő ragyogó - nyári ruhában lehet közlekedni, és szaggat a nem létező agyam működésének lehetetlensége.

Ja, a kispárna kiváló :)