Hétfőn hívtak fel, hogy meghalt egy munkatárs-ismerősöm.

47 éves volt. Sajnos beteg volt már korábban is, de kezelték, egész jól alakult a dolog. Aztán január végén besárgult. Holnapután meg temetik.

Senkije nem volt az anyukáján kívül, és éjjel-nappal dolgozott. Még februárban is. És még márciusban is, pedig a májába már csak hálni járt a lélek. Aztán árpilis közepén már nem tudott felkelni. Hosszas győzködésre hagyta magát kórházba vitetni.

Szó szerint halálba dolgozta magát.

Én meg itt ülök letaglózva, most már harmadik napja, és nem bírok a döbbenetemmel.

Hiányozni fog.