Na, ma hülyére vigyorogtam magam teljesen hétköznapi dolgokon.

Ellenberger rémálmom volt.

Azt álmodtam, hogy ótómata váltós ótóm lett, ráadásul gombokkal kellett vezérelni, a kormányról. Meg a CD-lejátszót is. Na, ebből lett a mindeféle, semmi nem úgy és akkor működött, mint kellett volna. Iszonyú volt.

Upgrade Berlingo ügyben: megszerelődött. Van középső kipufogó-dobom, a régi gyakice atomjaira hullott. Meg van faintos motorom, amit nem vezérel semmi, mert éjjjjen. Most megpróbálok egy ügyes műszerészt keríteni, aki kiméregeti, holsmi, addig megyek vezértelenül. Vagy leesik valahonnan egy másik egység (alsó hangon 25 papír, amimost nagyon fájna). Vagy szerzek egyhentes és mészárost, aki kibelezi ebből a trottyból az összes elektronyos izét, meg mizét, oszt jóvan.

Amúgy mi a vélemény a Fiat Tempra 1.6 i -ről? Mert lehet, hogy a lajhárt kidobnám,  és kéne egy kényelmes ótó,kurva occsó, faék egyszerűséggel, ocssó alkatrészekkel. Meg nemártana, ha mondjuk egy gyertyacserét én is meg tudnék benne csinálni.

Ugyanitt Berlingo eladó! :)))

P.s.: asszem végleg elért az autóbuzéria. Pályát tévesztettem. :D

a mai hisztit, nyűgöt-nyafit, agyhúgykövet. A kolleganőmet, a sok kis kockában sok számot (tuuuuudom, négyzetháló), a sokszépharisnyáravágyást (mindig-mindig felfutnak!), a makacs gyereket (becserélem nem_makacsra!), a tönkrement kiscsizmáimat (már a harmadik, pedig kiscsizma kell, jó sarokkal!), a téli hideget, az egyedülséget, a mosatlant, a papírhalmazt és egyéb ügyintézéseket.

Hmmm, átgondolva .... fenti kupacot ki lehet váltani némi buksisimivel, szeretgetéssel, öleléssel, fülbesuttogással, andalgással, legrosszabb esetben szívből jövő virágokkal meg egy kis csokival.

Vagy egy giganto kör autózással, valami WRC meg is felelne, a márka nem érdekes - nem vagyok nagy igényű.

Meg kell állapítanom, hogy bármit is higgyek magamról, mégis csak nő vagyok.

P.s.: Nincs kedve valakinek bútort tologatni, kifesteni és kerítést állítani? :)

Hát azt nem állíthatja senki, hogy zsákban járok, sőt! Kifejezetten kedvelem a nem mindennapos öltözéket (mondjuk bohócot nem csinálok azért magamból!), leginkább ez némi ledér jellegű behatást jelent (egy pöttyet rövidebb szoknya, egy ügyes szabás, stb).

De ez nekem kifejezetten sok volt. Lássuk, hogy kell rohadt sok pénzből igénytelen, útszéli ribancnak öltözni:

http://velvet.hu/trend/2010/03/07/ferfibarat_trend_attetszo_ruhak_a_jol_lathato_combokert/?rnd=895

Nem fogok ömlengeni, annyian megtettétek.

De ez akkor is felemelő - és akkor máskor is ilyet, sokszor, és ne csak a Csikósért (közvetve).

Látjátok, tudjuk mi ezt, hisz van értelme. Ha kicsit komolyabb ügyekben is tudunk így összefogni, valóban kifordítjuk sarkaiból ezt a nyomorult országot. El lehet kezdeni lokálisan, például nem hányod szanaszét a szemetet,és segítesz a babakocsit feltenni a buszra. És egyszerre indulsz el a többivel a zöld lámpánál, és megállsz a zebránál. És nem parkolsz le mindenáron a suli szájában, a buszmegállóban, na meg persze nem lököd föl a Tecsóban a nyugdíjast a tologatható kullóval. És ki ne hagyjam: havonta/kéthavonta egyszer a helyi játszóteret/parkot is ki lehet közösen a többiekkel dzsuvázni.

Nyisd ki a szemed!

P.s:    http://belsoseg.blog.hu/tags/svedorszag_ponton

Úgy döntöttem, megírom posztban.

Szóval a házi Lajhár.

Tulajdonképpen egészen szeretném ezt az autót, hanem lenne az én ízlésemhez képest kicsit sok benne az elektromosság.Tudom, javíthatatlanul idejétmúlt és avítt vagyok, de aki a Skodán nőtt fel (konkrétabban 120L), annak minden ilyen eredetű hiba maga a rémálom. Márpedig a Berlingo már  egy "modern" autó. Mármint nekem.

Már amikor megvettem, akkor is hibás volt a központi zár, illetve a távirányítós szakasza. Berheltük, de persze cserejavallatt hangzott el, amit már akkor sem tudtam kigazdálkodni. Pedig aaannyira vágytam rá. Egy élmény, mikor a két gyerek + babakocsi + bevásárlás kombónál nem kell az autót kerülgetve csuknod.

Amúgy akkor (2 éve) más baja nem nagyon volt. Igaz teljes olajcsere és fékbetét-cserével kezdtünk. To be on the safe side. Aztán jött egy garnitúra nyári gumi. Amivel kihúztam egy egész telet (a tavalyelőttit). Igen, öngyilkosságnak hangzik, pláne két gyerekkel. De a szokásos gond, miszerint nem vagyok bodzaszedő, folyamatosan terheli az életemet.

Persze itt lehetne modnani, hogy minekazilyennekautó ... De tömegezni mifelénk nem  lehet, amúgy is városszél, egyesek szerint hozzánk már útlevél is  kell :)

A kiválasztás alapja rém egyszerű volt: csak franciát ne! Ehhez képest :)))

Komolyabban: legyen ötemberes, és úgy egyterű, hogy a csomagtérbe a válltáskámon kívül más egyébnek is be kellene férnie. Így kapásból kiestek az egyterűnek csúfolt Agila, Wagon R+ és összes származéka. Ezen felül a hátsó üléssorra be kell tudnia úgy ülni egy felnőttnek, hogy két gyerekülés már benne van. Ezt elég sok autó nem tudja ám hozni. Akkoriban még afelől is gondolkodás volt, hogy 3 (három) gyerekülés is férjen be adott esetben, ez azóta okafogyottá vált (amúgy beférne).

Motorilag annyi vágyam volt (az öcséim szerint ez az én vágyam :DDD), hogy benzines legyen, mert én nem fogok a sarjak mellett dízelt melengetni télidőben, az is biztos (amúgy jól sejtették), másrészt ha a jófajta dízelnek elromlik akármilye, az nekem nem két forintomba fog kerülni. A benzin/dízel ár-hányados meg elhanyagolható.

Namármost: a ráfordítási keret ismeretében nem is volt akkora így a felhozatal, mint amit én gondoltam. Az időnk tenger (hehe: a családi Skoda-tár teljes raktárkészlete ment a bontóba, mert nem volt értelme kilakatolni azt a két járművet - a szívem majd megszakadt).

A környék összes autóját (2 darab) megtekintettük. Volt egy egy évvel idősebb Berlingo is, kicsit olcsóbban, de több km-el, meg oldalajtó nélkül, meg ez.

Több próbakör és véresszájú alkudozás után lett ez (utáltak a kereskedésben- mert ez egy beszámított autó-, de leszartam :D ).

A Skodához képest ég és föld. Mondjuk nem gyorsabb, mert köbcentiben úgy nagyjából egyeztek, és bár hiába több a ló, ha "formásabb" a kasztni, amit visz. Ebből fakadóan most sem lett meg a "nyomjuk neki" - érzés. Illetve megvan, csak nem megy a Lajhár.

Élmény volt, hogy kilátok az autóból, mármint előre. Merthogy nagyon kényelmes, magasan vannak az ülések, nem verem be a homlokom a beszállásnál. Azért hogy ne legyen csodás minden, nem nagyon férek el a kormánytól. Nem jól fogalmazok: el tudnék képzelni nagyobb helyet is (ez mondjuk már a Skodánál is megvolt). Hiába állítható a kormánymagasság, valahogy mégis kopog a térdkalácsomon minden kanyarodás (176 cm - és nem vagyok díjbirkózó). Mielőtt jönne a "tojjjjad hátra az ülést, anyám", én szeretem, ha a derekam támasztva van, és a pedálokat sem lábujjheggyel pöcögtetem. Ebből is látszik, hoyg UFO vagyok, szerencsétlen a testfelépítésem.

Kilátás oldalra-hátra: nagy kalap hígfos, a csudálatos tükrök ellenére is, mert olyan vastagok az oszlopok, hogy nem győzök tekeregni egy szimplifikált sávváltásnál is (többedszer szívtam meg, hogy volt ott valami, ahol nem is volt).

Az első ülés szar (viszonylag testes egyed vezette, soksoksok km-t), ki van ülve, majd egyszer ki lesz cserélve, engem még megtart.

A hátsó üléssor 1-2ben dönthető, erősített hátfalú, ami igen-igen jó szolgálatot tett/tesz. Az oldalajtó korrekt, bár hajlamos lógni, de ez egyszerűen kezelhető. A hátsó üléssor biztonsági öve jól megviccelt, mert először sehogy se akart hárompontos lenni. Mire rájöttem, hova és mit dugjak :) - tudom, minekazilyennekautó, meg még mesterséges az intelligenciája is :)

A csomagtartó isten áldása. Engem háromszor költöztetett el, két fordulóban befért minden cucc (a bútort mondjuk 16 tonnás vitte). Üléssor lehajt, autó koppig pakol (szó szerint). A terhelést mondjuk megérezte, de én se száguldoztam, mert az addig is ótvar kilátást simán elfogták a dobozok és zsákok. És az autó akkor sem panaszkodott, amikor a rosszul lecsukott hátsó ajtó csendben kinyílt. Csak valahogy fura volt, hogy hiába húztam fel az összes ablakot, csak nem csendesedett az utca hangja.

Ezen felül igen jó, hogy ha nagyszülőket látogatjuk, akkor be lehet tenni két darab kisbiciklit különösebb kalapálás nélkül. Meg a kaja-dotáció is befér mellé. Meg a sarjak 3 napnyi cucca (félórás kirándulásra pont annyi kell, mint a 3 napra).

Meg belefért a 2 gyerek + babakocsi + hétvégi bevásárlás (a szaporulaton végül megkönyörültem, nem kellett a csomagtartóban utazniuk). Meg a 3 méter függönykarnis. Meg egy komplett konyhaszekrény. Vagy varrógép állványostul. Felnőtt bicikli edzőcuccostul. Szóval bírja. És ez jó. Ja, a hátsó ajtó felfelé nyílik, ami esős időben nagyon jó: legalább addig nem ázol, míg pakolsz.

Az első szentségelés (a távirányító szarságán túl) akkor volt, mikor összeégett néhány madzag. Az autó teljesen hülye jelenségeket produkált: menet közben leállt. Mivel onnantól nincs semmilyen rásegítés, egy élmény a csendben osonó gépet lefékezni és kormányozni. Aztán nem lehetett elindítani. Ha el is indult, nem volt világítás, aztán indexelt, ha kellett, ha nem. Az világos lett, hogy valahol kontaktálódik, mert ha a kormányt megmozgattam magasságilag, akkor néha hajlandó volt visszaadni a szuflát.

Ment is a villamoságoshoz, aki egy napig mért, mire meglett az a két vezeték, ami.

Aztán egyik reggel tökre nem tudtam elindulni, mert lemerült az akksi. 9-10 éves volt, szóval kuka. (pedig lelki szemeimmel ismét láttam a villamoságos srácot, hogy megint mennyire izzadhat a homloka - áldja meg a jóisten Ricsit!)

És közben egyre jobban hallatszik, hogy kanyarodáskor kopog az autó eleje, jellemzően a terheletlen oldal. Gömbcsukló környéke - ezzel is lesz valami, mielőtt elhagyom a kerekem, vagy az egész tengelyt bedarálom.

Tavaly volt műszakis, májusban. Akkor olyan 40ezerből megúsztam a javítást - szívességi alapon, bartereltem - plusz a műszaki.

Idénre meg jött a kipufogó noch einmal (egyzer már hegesztettük), isteni hangja van, valamit kell kezdeni a katalizátorral - mert attól zörög úgy, mint egy rosszul tervezett "Just married" sörösdoboz-füzér.

Most meg van a légtömegmérő, meg alapjárati motor - szépen, egymást kölcsönhatva szarták el magukat. Mondjuk ez konstrukciós bigyó, a 2000 után gyártott Berlingo már nem Bosch relével nyomja, így nem kétévente csereérik, hanem mondjuk nemtommennyi.

Összességében problémamentesnek tűnik, de mégis javíttatom annyit, mint a Skodát, anno. Igaz, cserébe jóval többe van. És én nem tudom megcsinálni. A Skodát meg majdnem az út szélén is meg lehetett szerelni. Bár nem voltam bodog, amikor besült a dugattyú, mert azért azt én sem :)

Hozzáteszem, kicsit olcsóbb fenntartani a Lajhárt, mert 95-öt tankolok bele, és nem eszik 10 litert (ill. most a genya relé miatt igen, de ez átmeneti). Javarészt városban használom, bár nem egy fürge, fordulékony valami. Azért néha kimerészkedem vele városon kívül is, sőt autópályára is. A sebességet bírja, de benne utazni nem egy élmény, mert hangos, nagyon bejön a motorzaj (meg úgy nagyjából minden), a kasztni miatt a menetszél rendkívüli. Váltani könnyű, padlólemezből jön fel a váltóbot (én ezt kifejezetten szeretem), kicsit keni a fokozatokat, de ez valószínűleg a kora miatt van.

Mindezeken túl, így női szemmel ránézve, a Lajhár nem egy esztétikai élmény, kifejezetten funkcionális autó, amire kell, arra jó, elvisz A-ból B-be, de ezzel semmilyen módon nem lehet villantani. Egy szürke massza. Mondjuk, ha a színe más lenne, talán ;)

A mókusé.

Isten bizony, ha nem lenne láthatás, azt se tudnám, milyen nap van. Kicsit szürke, kicsit egyhnagú, de legalább nincs meglepetés. Langymeleg hígfos, nicsak megy ez férj nélkül is :) - mondjuk ez nem feltétlenül fasza csajság :D

Hullára melózom magam, este úgy lopok magamnak 5 percet tusolni, aztén lefekszem és nézem a semmit, mert nem tudok aludni - dolgozik az agyhúgykő. A vasárnapból csak annyit észleltem, hogy kétszer másfél óra erejéig  5 percenként pattogtam az erkélyajtóhoz, hogy megszöktek-e a lányok, vagy elcsapta-e őket valamelyik balfék autós, aki nem bír a lakó-pihenő övezet szabályai szerint közlekedni. A fennmaradó 5 perces lukakban visszamentem (mosni, főzni, teregetni, porszívózni, ruhákat szortírozni, vízkövezni, wc-t sikálni, mosogatni, mosgatógépet ki- és berakni), így remek időket futhattam az aktuális "gyilkoljuk egymást, mert jó tesók vagyunk" -projekt kivitelzésénél nézőközönségnek. Mert mire kiértem, már csak a könnyek törölgetése és a lógó orr megszüntetése maradt.

Az autóba kell egy légtömegmérő, most ígértek egyet - szorítok, hátha jó lesz, mert hátha mégse 34 darab ezres, no meg egy önindító motor is, mert csak és az kell, és tényleg nem tudhassam, hogy attól dadog-e az alapjárat. Mármint a rosszaságától. Vagymi.

Akartam új laptopot. A régi eladó, de úgy látom, beépítésre fog kerülni autóalkatrészként.

Ámde hosszú idő után ismét teljes a zoknikészlet: megleltem két fél pár zokni másik felét. Hurrá, ennek is örülni kell, a házi zoknieltüntető méltóztatott kegyes lenni hozzám! :)

A harisnyám viszont felszaladt, de mindegy, mert a kutya nem nézi (nincs, a halak meg nem túl kíváncsiak :D), a gyerekek alszanak már, én meg rajtuk kívül tökegyedül nyomom itthon.

A hajam sirály lett, én magam vagyok a megtestesült kelta boszorka, csak borvörösben/lilásfeketében :)))

a pőre valójában!

Nyunnyerrnek

elmerengtem

eszembe jutnak a hosszú ujjak, a szuszogás a fülbe, az összeránduló belső, a néma sóhajok, a harapás, a két tenyér, a megfeszült test, az a tekintet, a száj, a felívelés, a figyelem, a kitartás, a szorítás, a kifli, az a meleg, ami ...

Na jó, ehhez képest itt ülök, és .dbf-et tanulmányozok. Majdnem ugyanaz.

Hát itt vannak az új adószabályok, küzdök velük.

A január mindig érdekes, mert egy csomó mindet az előző év szerint kell csinálnom, másokat meg már az idei szerint. Kicsit skizoid, de még nem őrültem bele, ami mindenképpen jó hír.

Az biztos, hogy az eddigi melegétkeztetési utalványunk csökenni fog. De legalább megmarad, mert akár el is vehetnék.

Ami érdekes még, hogy a teljes költségvetés megcsináltam idénre. Nagyon minimálprogram lesz. Ez van ... de vannak, akik, nem bírják felfogni! Mondjuk bölcsésszel és irodalmárral ne akarj vitatkozni :S - ami ebben kifejezetten zavar: ez az ő számukra nem munkahely. És nekik ez nem munkabér. Azt kapnak máshonnan. És ha azzal számol valaki, hogy majd úgyis az lesz, ami tavaly, akkor nem nagyon érti az egész világot maga körül.

Tegnap megkérdeztem a főnököt, hogy én - azaz ÉN - kértem-e már fizetésemelést. Mondta, hogy nem. Aztán megkérdeztem, hogy ő ígért-e nekem ilyet. Mondta, hogy igen. Na, mondom, akkor most szólok, hogy mióta itt dolgozom, azóta még egyszer sem emelt, értsd: a próbaidős béremmel vagyok itt. És megjegyezném, hogy a szuperbruttóval kevesebbet kapok, mint tavaly! Igaz, nem veszem igénybe év közben az adójóváírást, mert nem merem, kétszer megszívtam már vele!

Elgondolkozott. Itt tartunk!

Rég írtam, tény ....

És akkor most karácsonytól, mert megérdemli.

Összességében felnőttségem legjobb karácsonyi ideje volt. Pedig minden adott volt ahhoz, hogy ne legyen az.

Kezdődött ott, hogy írásban felszólítottak fizetésre. Mivel ez akkor lehetetlennek látszott, nekiláttam, hogy felmérjem a lehetőségeket. Ide katt, oda telefon, amoda kérdés. Hát nem vitás, agyonkeresem magam, meg luxusban élek így nulla, azaz 0 esélyem van bármilyen segélyre, támogatásra, akármire. Viszont a kérdezősködés azzal járt, hogy látótérbe kerültem, most időnként ellenőrzik, hogy a sarjakat etetem-e, meg van-e víz a lakásban (igen, etetem és van).

Közbevetőleg orvosnál is jártunk allergiailag, merthogy a nagyobbik minden bizonnyal minimum laktóz-érzékeny, ha nem rosszabb. Persze, nem kimutatható, csak az, hogy valamire allergiás. A mire, az még nem derült ki, viszont ez kerek 7 ezer forintomba került és megkaptam, hogy milyen hülye vagyok, hogy nem akarom a gyereket megműttetni, merthogy a fül-tubus az nem is nagy dolog. Hát kapd be, operáltasd te a gyerekedet....

Mivel van ez az allergia, a gyerek időnként fosik. Az oviban az okos vezető meg a gyerek füle hallatára azt találta mondani, hogy a gyerekem miatt beteg az óvónéni. Hát nem kicsit kiakadtam, mikor mondta a gyerek. Másnap reggel megvártam a vezetőnőt, és megkérdeztem, hogy probléma-e, hogy a gyerek ebbe az óvodába jár. Kicsit vázoltam a felháborodásomat a nevelési technikát illetően. Erre a vezetőnő: ő meg azért háborodik, hogy beteg gyerek megy az oviba. Mondtam neki, hogy ez allergia, papírt erre nem adnak, diétáztatom, mert az olyan fasza, de ha ezt az óvónéni elkapta a gyerektől, akkor azonnal publikálom, hisz kisebbfajta orvosi csoda. Ámde ez totálisan független attól, hogy ha gond van, akkor nem félhangosan mondogatok a gyereknek. Majd nyomatékosan megkértem, hogy újságolja már el a gyereknek, hogy nem miatta történt az óvónéni betegsége, mert én kibeszélhetem a lelkemet otthon, ha nem az "illetékestől" hallja. Aztán békében elváltunk. És ekkor még csak 17-e volt.

Bankban is jártam, de minek, ámde ennek jelentősége lesz.

Ex hozza haza a csimotákat... megkértem, hogy az életbiztosítását kérdezze már le, hogy mennyi van benne, mert annak terhére lehet felvenni hitelt, és az kihúzna a szarból - itt a telefonszám, meg a kontaktszemély, akit keresni kell (bank, ugye). Ekkor tudtam meg, hogy azt az életbiztosítást, amit 6 éven keresztül a közös jövedelmünkből fizettünk (és ahol többszöri kérésemre sem lettek kedvezményezettként a gyerekek megjelölve), majd másfél évig én egészítettem ki az inflációkövető indexálást, szó nélkül egy az egyben felvette. Sírógörcsöt kaptam a konyha közepén. És annyi volt a hozzászólás, hogy örüljek, hogy a 13.havi fizujából kaptam pénzt (igen, a fizetés-felszólításra adtam a jó nagy részét!), mert el is titkolhatta volna. És mi az, hogy én nem fizetek valamit ... na bazzz... mitől lenne. Eliszom, tuti. Amúgy meg vegyem tudomásul, hogy az az övé, neki ez járt. Már nem emlékszik, hogyan ideologizálta meg magának, de akkor is. És ekkor volt 22-e. Másfél napig zokogtam. Aztán olyan hideg, számító nyugalom fogott el, hogy az félelmetes. Nem hisztizek, nem emlegetem. De ezt nem lehet elfelejteni .....

És akkor tényleg azt hittem, hogy ilyen szar karácsonyom még sosem volt és itt fogok depressziózni. Aztán arra gondoltam, hogy a körülményekhez képest egészségesek vagyunk, a gyerekek apró csodák minden nap. Nem fogok szürkülni! És úgy is lett. Nekiláttam:

23-án a déli alvás keretében belehelyeztem a fát a tartóba. Majd éjjel becibáltam a lakásba is. Csekély 3 órán keresztül raktam a díszeket. És jött a csúcsdísz. Szerencsétlen fenyőre nem tudtam rátenni, mert nem volt annyi rés a plafon és a fa teteje között. (a fa egy kis asztalkára lett téve, már egy ideje így csinálom) Jó, vágunk. Fellavíroztam 268 cm-ig, nagy nehezen lenyeszeteltem... rohadványos csúcsdísz így se ment fel, mert ott meg a faág volt vastagabb, mint a rendelkezésre álló luk (vazelinos tanács nem ér, ez nem tágul :D). NAjó, hát ha már így esett, akkor végül is mehetne az eredetileg tervezett helyre is, most már oda is befér. Kerítettem egy vastagabb kesztyűt (ez magról kelt, oltatlan ezüstfenyő volt - isteni illattal, viszont szúrt, mint a veszedelem), és a teljesen feldiszített fát - már az izzósor is fent volt! - áttranszportáltam a kisszekrényre. Csörgött-zörgött, borulni próbált, közben itt-ott felnyársalt és megszúrt. Jelzem, éjjel fél 3 volt, az angyalok meg hivatalosan csendben dolgoznak :))). Győztem. Fa állva maradt, én meg ültem a romok között és diszkréten röhögtem.

Gyerekek reggel örömködtek, és keresték a csomagokat. Nem volt egy sem :DDD - gonosz anya ugyanis két turnusos karácsonyt tart :D. Disznótoros ünnepi ebéd volt, majd nekik alvás, én meg ajándékokat a fa alá, valamint magamat harci díszbe. Aztán felöltöztettem őket, bontás - örömködés, anyumék is megérkeztek, dédivel együtt. A lányok előadták a karácsonyi énekrepertoárt (teljesen maguktól), dédi behalt, mert jó pár templomi is volt köztük :), majd ők el, mi meg a teljes vasútrendszert felépítettük a nappaliban aznap.

Másnap anyuméknál ebéd, kis beszélgetés, nyugalom, jóérzések. Ahogy azt kell.

Mindeközben én már fejben pakoltam :), 26-án ex vitte a gyerekeket - neki is jár karácsony, ugye, én meg szépen felreppentem a Citybe.

Szívesen leírnám részleteiben, de valami Monet/Manet impresszionista valami lenne, vagy túl információdús. Egyiket sem akarom!

A lényeg: hihetetlenül jól éreztem magam, de ezt úgyis tudod. Köszönöm.

Az Avatar meg nagyon nagy élmény volt :DDD

Kicsi válogatás még.

Jelzem, a tea jó! :)

(karácsonyi poszt is akart lenni - még bennem van, nagyszerűen sikerült - de lehet, hogy nem írom meg. Igen, lusta vagyok és semmi időm, ill. a blogra nem szánok annyit, na)

Mutatok pár képet, amelyből jól látszik, hogy év vége felé az ember hogyan is tölti jól megérdemelt, kéthetes pihenését. Az azért jól látszik, hogy arrafelé nem sok hó van, az időjárás kellemes - pláne, november vége felé-, határozottan ki lehet bírni.

Én megértem, hogy nem jó dolog semmilyen konfliktusba keveredni.

De azért azt enyhe túlzásnak érzem, hogy bárki seggarcúzhat és múmiázhat per komment. Itt nem az a baj, hogy ezt teszi, hanem az, hogy ezt érvként hozza fel.

És a többi meg asszisztál hozzá, néma csendben. Pedig a szegénységi bizonyítványt nem én állítottam ki magamról.

Tényleg annyira nehéz lenne nagy néha felhívni a figyelmet a moderált viselkedésre? Jobb a néma csend? Ezzel legitimizáljuk ám a viselkedést.

És baszdmeg, boldog tőle, hogy nyert, mert milyen jól megmondta!

Én meg szomorú vagyok, hogy senki, SENKI nem szólt rajtam kívül. Talán tetszik nekeik ez a fajta stíl? Talán a fizikai erőszaktól félnek? Tudom, szakszervezet vagyok, meg donkihóte - de ezért megpróbálni látványosan elüldözni egy blogról? Igaz, ez már mással is megtörtént, nem tudom, hogy olvassák-e azóta a blogot, de időnként felmerül a nickjük (nevük) és valami hihetetlen ócska beszólások közepette, becsmérlő módon! Este tudnék csak ezekre reagálni, de akkor meg már okafogyott, majdhogynem. De én őket is védeném. Mert nem egy utolsó szardarabok, hanem emberek. És nem anya-, és gyermekgyilkosok, hogy így kéne róluk beszélni.

El vagyok keseredve!

Nem egy kvaliti, de azért megteszi!

Nekem _nagyon-nagyon_ tetszett! Csodás a hang!

Tekintettel a fennáló helyzetre, mely jelenleg Dubai körül összpontosul, elhatároztam, hogy a nick-nevem kiegészítését némileg megváltoztatom.

Segítsek, legyetek szívesek, ebben. A javaslatokat kommentben várom, majd az esélyeseket külön posztban közlöm.

Valami olyasmi kéne, amely hűen kifejezi a pénz iránti rajongásomat, valamint csodálatos megjelenésemre, egyúttal kapósságomra is utal. A csóró, szottyadt kurva nem alternatíva, kéretik ezt javaslatként hanyagolni. ;)

Remélem, kellően elszántak és kreatívak lesztek (na, most komolyan - ill vidáman - tessék bátran írni).  :)))

Megköszönve notC remek zenéjét, itt mutatok egy másikat, ami kőkemény, és gitár :)

(el is feledtem, mennyire bírom!)

Jahmm... Tito & Tarantula (hová a picsába tünteti el a billencsem a 'and' jelet? oda van karcolva, nyomigatom és semmi - minden más egyebet megjelenít, ezt nem! már minden rohadt beállítást megnéztem - egyszerűen kiakasztó, hülye pitiáner hUba!)

hoppá-hoppá

Majdnem nem írtam meg ezt, pedig hogy megígértem!

Nevénnemnevezhető épp azzal kísérletezik (sikerrel!), hogy a téli éhezésre sanyarult madarakat valahogy ellássa. Persze mindig nagy élmény megfigyelni, hogy mennyire hálásak az apró tollasok, de Nevénnemnevezhető külön értelmezést gyártott az össznépi csiviteléshez :)

2 kismadárról van szó, fajtájuk azonos (tudjafene mifélék), a "szövegkörnyezet" szerint valószínűsíthetően nőstény és hím példányok.

Figyelem, szó szerinti idézetek következnek:

A friss házasság élménye múlandóban.

: "a múltkor is mondtam hogy ne kukacos szotyolát találj nekem"
: "ezek a magok nagyon világosak, biztos hogy nem ilyenért küldtelek"
: "biztos a szomszéd eresz alatt lakó fiatal fecske nőtől tanulod ezt a sok hülyeseget, azért ilyen magokat találsz mindenfelé"

Aztán elkövetkezett pár nap múlva az, hogy apjuk szerte-széjjel hagyta a magvakat, no meg anyjuk is kíméletlenül elszórta a nem megfelelőnek minősített szotyolát.

:"Rémes ez a kosz, te soha nem takarítasz"

:"Hogy lehet így enni, mint egy sertés!"

Megint eltelt pár nap ... már csak egy kis tollas van. Panaszkodik, bánatosan tekinget egy bizonyos irányba.

:"Vajh milyen lehet délen? Az a nyomorult, remélem lefordul útközben valamelyik lég-áramlatról, azt a kis fecske-macát meg elkaphatná már az ura ...."

Szóval madáréknál is van történés.

Meghozta 4 körül az ex a lányokat, ahogy szokta. Mondom neki, van friss kávé, ha kérsz. Azt mondja, jó, akkor gyorsan, mert a nője (csaja, barátnője - hogy kell ezt írni, hogy ne legyen visszatetsző?) kint várja az autóban. Ránéztem kerek szemekkel: - Tán még a motor is jár? Miért nem szállt ki?

Erre az ex: Kímélni akarnak engem, nehogy megorroljak. Mondom, mi van? Hát a nőnek mi köze a mi kettőnk volt dolgához? :O

Hát hülye ez, de komolyan! Most azt gondolja, hogy megtépném, vagy mi?

Basszus, semmit nem értett meg az ex az elmúlt év/évek dolgaiból és bakker, _ennyire_ nem ismer!

Hát kicsinykét ki vagyok akadva rajta, na.

Mert itten pampogtak, hogy ríjak virtuále is. Hát nesztek.

Tegnap voltam ofisöl helyen, önmegalázni. Mert mondták, hogy majd ott jól segítenek.

Napok óta rosszul vagyok/voltam a tudattól, hogy be kell mennem. Tudtam, hogy nem úszom meg könnyek nélkül.

Hát ... volt "értelme". Nem tudnak segíteni, mert sok a jövedelmem és túl nagy a lakásom. Hát tényleg. Ehhez képest nem lehet megélni. Van a Krízis-alap, ami a lakáshitelesek törlesztő-részleteinek emelkedése miatt van, oda lehetne pályázni, de előfeltétel az önkormányzati segély igénylése. Amire nem vagyok jogosult, mert baromi sokat keresek. Meg nagy a lakás. Ühümmm.

Most akkor adjam el a lakást - ebben a helyzetben. Veszek egy szar panelt, kisebb lenne a töresztőm, tényleg, de ott meg a rezsi lenne akkora, amekkora. Most akkor amit megnyerek a réven, elveszítem a vámon. Nem beszélve az adóról, az illetékről, estébé.

Ha nem adom el, akkor fizetés-letiltás, onnantól kezdve dominó-borulás.

Ezt vázoltam a kislánynak is, aki ott ült. Újat, ugye, nem tudott mondani.

Hát akármennyire erőlködtem is, csak sírva fakadtam. Azt mondja erre nekem, hogy lelkileg hogy bírom. Szarul, hogy bírnám. Mire ő: menjek be a család-pszichológushoz beszélgetni, hátha könnyebb lesz. Visszakérdeztem, hogy minek. Sírni otthon is tudok, megoldást önök sem tudnak ajánlani, akkkor meg minek????

Na, nem beszarni, folyton kitalálok valamit, meg fogom oldani!!!!

Na, szereztem kicsi munkát: ólomfigura-festegetés :D Egy haver mondta, hozza valamikor jövő héten az első adagot, próbafestésre. Hát kíváncsi leszek. Meg ajánlottak vasalást, 4 órában. De azt nem tudom vállalni a gyerekek miatt. Hát ez van :S

Viszont kaptam egy olyan-de-olyan helyes miniszoknyát, hogy még! Indigókék (olyan lilás, nagyon sötét), kicsit fodros, boszorkányosan jól néz ki csizmával :))))

p.s.: .srt-ből még mindig nincs meg az összes egy file-ben, így idegölő :PPP

Hehe ... mindenki kiröhögne, meg én is mulatok.

De azért abban erősen hiszek, hogy vannak mondatok, amelyek pont akkor bukkannak fel, amikor kell. (Ahogy embereknek is dolguk van egymással, nem a semmiért találkoznak - aztán ha esetleg vége a "dolgozásnak", akkor elválnak útjaik, bármilyen rövid időre is fussanak össze. És persze még mindig van mit tanulnom ;) )

Vigyorgok, mint a tejbetök :D

Mert igény az van, a jó zenékre :)

*a jó édes Teremtőjét a tecsőnek, hogy pont most karbantart!!!!! Grrrrrrrrr*

Camilla Jones -The Creeps

Micsoda gyöngyszemeket lehet találni a youtube-on!

(illeszkedik a reggeli hangulathoz, de valahogy mégis sokkal-sokkal pozitívabb)

Ez olyan-de-olyan zene, fenomenális!!!!

Ha már mindenki erről blogol, akkor én sem hagyhatom szó nélkül! :)

Megvan a magam sarkos kis véleménye az influenza-oltásról. Elhiszem én, hogy szar dolog 2 hétig betegnek lenni, meg világjárvány. Na de a szövődmények tekintetében - bár nem vagyok orvos - sokkal sommásabb ítéletet tudok megfogalmazni más vírusokkal kapcsolatban.

Tehát teljesen más területet érintenék.

HPV!

(a kép innen: http://students.ithaca.edu/~tlin2/HEALTH.html)

(ismertetőt nem írok, gugli a barátja mindenkinek - használjátok, a kép-keresőjét is! meg fogtok döbbenni)

Nagyon vaskos véleményem van erről. Már vagy 2 éve (nem néztem utána, ne döngöljetek a földbe miatta :D) hírt adott a sajtó arról, hogy létezik a human papilloma vírus elleni oltás. Ez az a nevezetes dög, ami csak a magyar lakosságot nézve köbö 80%-os fertőzöttséget mutat. Nemektől függetlenül. A férfiak és a nők egyaránt hordozzák, fertőznek. De a nőknél elég nagy számban kialakulHAT ebből az a nevezetes, hétköznapi méhnyakrák, ami időben észlelve jól gyógyítható.

Fontos a szűrővizsgálatokra járás (szóval minden nőci minimum évente irány a nőgyógyászat!). De ha már kialakult a rák, akkor bármilyen egyszerűnek is tűnik a gyógyítása, mégis örök életben kockázati tényezőként marad meg egy nő életében. és sajnos a sikeres gyógyítás után is bármikor újra fellobanhat.

Ezen felül ott a méhszájseb, amit baromi könnyen beszerez az ember, elég hozzá egy hevesebb együttlét. És sajna, az is egy kis genyó, mert rendkívül nehezen hajlandó meggyógyulni, köszönhetően a HPV-nek.

Meg sok minden mást is okoz, nem ez az a fórum, ahol fel kéne sorolnom.

Azt még hozzá kell tennem, hogy szegény fiúknál is gusztustalanságot bír csinálni, jajjdemennyire, szóval nekik is javasolt az oltás.

Lényeg:  mérhető, pontos adatok állnak rendelkezésre a méhnyakrák kockázatairól, a kezelés költségeiről, a fertőzési adatokról. Ehhez képest tizenezer forint az oltás ellene. És nem egyet kell adni, igaz valószínűleg egész életre szóló védettséget ad.

Nagyon szeretném, ha a közegészségügy inkább erre fókuszálna, támogatná a beadatását (anyagilag is - akár kötelezővé téve azt), mintsem további bevételtermelő és marketing munkát végezne az influenza oltások tekintetében.

És azt is nagyon szeretném, ha kullancs-encephalitis, a bárányhimlő és egyéb ilyen zsebből pénzt kihúzó oltásokat az orovosok kevésbé nyomnák. Mert erről is meg van a magam véleménye.

Szívesen aláírok bármilyen petíciót a HPV oltások ingyenessége és széleskörű használatának érdekében. Én az orvosomnál (sőt a gyerekorvosnál is) jeleztem már ezt. Ő(k) még nem hallott(ak) ilyenről - lehet, hogy nekem kéne ezt elindítani?

Semmi baj nincs, épp felöltődöm (szabin vagyok a héten - egész hihetetlen érzés)

Csak nem látszik rendesen, hogy mi is a nóta. Grrrrrrr! Szóval Yello - Sweet thunder (remix)