akkor itt van ez először, utána meg jön egy kis bachata (micsoda csípőmozgás a nőnél - őrület!)

mert életbevágóansürgősendeiziben meg kellett neki mondanom, hogy isteni lett a szütyő, amit elkövetett a giga-napernyőm ellen. (3 napja próbálom neki elmondani, de folyton kimegy a fejemből)

Erre fel megkérdezte, hogy hogy vagyunk, gyerekek, satöbbi, valamint, hogy megfürödtem-e. Nem, anya, nem szoktam (szokásos, ugye - néha az iránt is érdeklődik, hogy milyen a kiválasztási rendszerem alsó szakasza, hát hiába, öregszik, vagy mi, bár sosem gondoltam rá eddig; az anyám _nem_ öregszik, az a nagymamák dolga - és ezen az sem változtathat, hogy státuszát tekintve már ő is az :D). Viszont isteni lett a hajam, mert bekentem ilyen veres-rezes festékkel, amitől a cigányszőke fürtjeim csodás pirosasak lettek. Nagyon vagány, no.

Anyám meglátása erre: nem elég a ledér cipő ..... kislányom, olyan kihívó vagy, hogy egyszer csak meg fognak erőszakolni. Hát, mamikám, nekem még csak illetlen ajánlatot sem tesznek - tutira nem mernek ilyet, olyan durván nézek :)

Mondjuk tényleg nem vagyok egy kedves teremtés a szó klasszikus értelmében :)

hogy élek.

És épp az imént ettem le magamat a vacsorám utolsó szem rizsével.

vagyok és elárulom, hogy miről is morfondíroztam csendes 5 percemben, ami véletlenül akadt.

Nevezetesen a telefonom/emiljeim hím-tartalmán.

És ezzel kapcsolatban az jutott eszembe, hogy egyikben sem tárolok olyan nevet, akinek nagyon bátran el merném küldeni az alábbi sms-t (a feltételezett reakciókról nem is beszélek :D):

"Itt állok az ajtód előtt erősen hiányos öltözékben! Beengedsz, vagy megvárod, míg kihívják az erkölcsrendészetet?"

Most akkor cseréljem ki az összes hím-tartalmat?

:))))))

találom azt, hogy ha valakinek nem jön össze valami (akár üzletileg, akár privátilag) egy másik emberrel kapcsolatban, akkor azonnal elkezdi a másikat bántani. Ill. átmegy tahóba. Ha meg még kritikát is kap adott viselkedés/döntés/tevékenység, akkor meg aztán a jó isten mentse a másikat.

Biztos ez lehet a stresszoldás egyik módja, vagy így próbál fölénybe kerülni - a fene tudja. Valahol ijesztő, hogy ennyire fölényre törekszünk valakivel/valamivel szemben.

Remélem, nem nem-specifikus, igaz nőből ilyet kevesebbet láttam. Ám aki ilyen volt, az viszont elmehetett volna a pokolba az Ördögöt helyettesíteni :)

én még sosem voltam szerelmes? Vagy az, hogy túl gyakran de felületesen (azaz sehogy)?

Elmélkedtem és arra jutottam, hogy nekem nincs is szerelem-szívem. Belőlem azt kihagyták ezerrel.

Így már semmin se csodálkozom.

El kéne zarándokolnom Ózhoz.

Merthogy milyen harcias amazon is tudok lenni, ha kell!

Történt egyszer, a boldog békeidőkben, mikor még az üveghegyen se volt karc, és együtt voltunk a volt férjjel, hogy baráti társasággal közösen egy szerepjáték-táborba indultunk.

Helyszín egy rém romantikus, dunántúli apró kis kastély, nyár, csillagok. Mi, akkor már vén játékosokként a live szakaszba nem neveztünk, csak a modul-versenybe, ám a teljesség és az élmény miatt mindegyikünk készült a jól bevált kis jelmezével, amivel napközben el lehetett marhulni.

Sok kölyök irigykedve nézte a bandát, mert olyan ökrök voltunk, hogy az hihetetlen.

Sajnálatosan előjött azonban az a tapasztalat is, hogy az ilyen összeröffenéseket az ember nem ússza meg berúgás nélkül. Nem, nem én rúgtam be :), a hímek nagy százaléka viszont igen.

Kis kiegészítés a sztorihoz: a baráti társaság egy nagy szobában volt elszállásolva, mondván mi ismerjük egymást. Hja, hát igen, nem túl mélyen, de üsse kavics, itt senki nem prűd, nem lesz gond.

Szóval késő éjjel, még dumálgatunk a félsötét (töksötét) szobában. Az ex hullarészegen mellettem aludt.

Ekkor felszabták a szobaajtót, és egy erősen kanyarhangú illető némi alkolhot kér a kanyarok további bodorításához. A szobánk férfi tagjai itt követték el a hibát, mert adtak. Nem akartak botrányt, ugye.

Na, kanyarhangú jött még egyszer. Aztán még egyszer. Már kezdtünk idegesek lenni, de a hímjeink semmi tetterőt nem mutattak, még felszólításra sem. Mondjuk az enyém füle mellett ágyút lehetett volna sütögetni.

Ott telt be a pohár, amikor a kanyrhangú a legközelebbi érkezésekor a villanyt is felcsapta.

Én kipattantam az ágyból (vérnyomás: 500, hülye, tehetetlen pasik mormogása), magam köré kaptam egy törölközőt, bal kézbe a bokent (az ágy mellett volt, ugye), jobb kézzel elkaptam a csóka ingét, és toltam kifelé az ajtón, miközben nagyon kulturáltan és lassan magyaráztam el neki az éjszaka mibenlétét és az elemi udvariassági szabályokat. Gyerek halálsápadt lett, én meg egyre jobban dühös. Leejtettem az addig lassan lóbált bokent, kinyitottam az ajtót, majd két kézzel kivágtam a srácot a folyosóra, hogy csak úgy nyekkent. Többet nem jött vissza.

A fiúk ültek/feküdtek az ágyon (az enyém csendesen hortyogott, mit sem véve észre az eseményekből), és tátott szájjal bámultak.

A dolgonak egy szépséghibája akadt.

Én ugyanis javarészt ruhamentesen alszom. Ezért kellett a törölköző. Namost a kidobás pillanatában a törölköző az úgy gondolta, hogy többet nem óhajt takarni, és lassan lecsúszott a bokámig. Ebből nem nagyon vettem észre semmit, lévén a kétezres vérnyomás (igen, felkúszott odáig) elég sok érzékszervem eltompította.

Mikor meg már észleltem, nagyjából mindegy volt - sikítozni nem kéne, hát láttak már meztelen nőt addig is. Összeszedtem a göncömet, és kimentem rágyújtani :)

Akkor jött utánam az egyik haver. Reszkető kézzel állt mellettem a körfolyosón (ő is rágyújtott), aztán csak annyit mondott 6 perc néma csönd után, hogy ő még az életben ilyen szépet nem látott, mint akkor engem.

Ettől persze én jobban zavarba jöttem, mint az esettől, magától :)

Aztán másnap csendben megnyertük a modul-versenyt (mindenki meghalt, hősök voltunk - de tökéletes játék volt), én meg egy nap erejéig legendaszámba mentem, mint A Nő, aki Kidobta a Részeg Srácot Meztelenül! :)

perc.

Épp nyugi van, csimoták TV-t néznek (kimenni nem lehet, mert oda lehet olvadni épp az aszfaltra) - így újságot olvasok.

Nők Lapját - ez az egyetlen nyomtatott sajtótermék, ami velem maradt.

Tudom .... de azt hiszem, még ez a legkonszolidáltabb női lap, ami jelen pillanatban a magyar piacon elérhető. Mert nem vagyok egy Cosmo-lány, az biztos :)

Szóval olvasom a Három nő - Három válás cikket!

És iszonyat mértékben felháborodtam.

Felkészültem a cím után, hogy itt dráma, lesz, meg vér és könnyek, fájdalom és szarosgödör.

Ehelyett a háromból kettő számomra tökéletesen érthetetlenül a válást adta be a konfliktus-megoldás elemi (női) szabályai szerint.

A kettőből az egyik szerint a csinos, huszonéves kolleganő, aki szemlátomást vonzódik a nő férjéhez, ám a férj elutasító (lemondja a konferenciát, és a ott zokog a lakás ajtajában, mert a feleségét szereti) oka lehet annak, hogy beadjunk egy válást, és apuból vasárnapi apukát csináljunk. Az egészet a feleség jóindulatú kolleganői gerjesztették a duruzsolásukkal, fura, áthallásos telefonokkal, utalgatásokkal.

A feleség meg megzakkant és kivágta a férjet otthonról.

A másik nő meg egy 17 évvel ezelőtti abortusz feldolgozatlansága, valamint a férje egy rosszul sikerült mondata miatt akar válni, huszonsok év házasság után.

Hát tényleg a nők basszák el az épkézláb pasikat! Tényleg, miért is kéne dolgokat megbeszélni, törpölni felette, toloeránsan viselkedni ..... ehelyett basszuk ki az ablakon a szerető pasit, hisz milyen mocsok, köcsög állat.

Tudom már, hogy naivság volt részemről azt feltételezni, hogy ez a nők kis szegmense - bakter, ez a többség. Jódolgában nem tud mit csinálni? Vagy annyira unintelligens és érzelmileg szegény, hogy csak ezek a megoldások merülnek bennük fel?

Igazán szerencsés a környezetem. Mert ugyan senki nem normális benne, de beszélni/kommunikálni az esetek nagy százalékában képesek, a problémamegoldást konszenzuskereséssel képzelik el ésatöbbi.

Jóvan, UFO-k vagyunk. Takarodok is a Holdra. Nincs valakinek épp kéznél egy párszemélyes holdrakéta?

írásának megvannak a következményei. Na meg Yvettebaba felhívásának is, aminek maradéktalanul eleget tettem, anélkül, hogy közízlést sértettem volna.

Szeirntem az utcán is jóval több obszcén ruhát viselő nőszemélyt lehet látni.

Szóval kaptam egy ajánlatot: felnőttfilmesként csinálhatnék karriert.

Azon felül, hogy állatira röhögtem, az ürge nagyon normális volt, semmi tolakodás, tök intelligensen előadta - én meg nagyon intelligensen visszautasítottam. (nem tudom eldönteni, hogy ez most dobjon-e az egomon, vagy ne - amilyen pornó-oszkáros nőket lehet látni .... háááááát)

Na de most nekem ilyen pornós testem van, vagy mi?

egyedül vagyok.

Minden téren.

Néma sikoly.

Mérgelődés.

Ez van.

dolog, hogy az ember a kéttenyérnyi szelet kenyeret a nyitott fiók felett keni májkrémmel.

Persze hogy leejti, és naná, hogy májas felével landol. A kanalakon és egyebeken. Kenő ettől megijed, és reflexszerűen belöki a fiókot egy laza csípőmozdulattal. Ettől a közelben lévő (női) táska füle beakad a fiók sarkába, a behúzódó fiók meg teszi a dolgát rendületlenül: a táska lezúg.

Mint említettem volt (igaz, zárójelben), hogy női.

Khmmm.

Épp csendben megvacsoráztam volna. Hát nem sikerült.

Ha már feketéket mutattam, akkor jöjjenek ezüstök is - bár ezekből egyik sem lesz nagy talány.

Na jó, az egyik igen, de ő nem is annyira ezüst.

Csekély értékű műtárgyak	Nem tud parkolni, vagy olvasni - vagy mindkettő
Undorító, mi? Azért én szívesen elviselném a köpködést :)	Használható tárgynak látszik - legalábbis remélem
Nem túl kihívó, magamon is el tudnám képzelni :)	Hozzávaló cipedli - szééééép!

 EZ meg nagyon kéne:

És egy kis nőciség hozzá (na de ez mi lehet?)

Vagy ez?

hogy minden rohadt nap olyan egyforma.

Mintha valaki fénymásolóval szervezné az életemet, mert annyi kreativitása sincs, hogy véletlenül összegyűrje a lapot munka közben.

Na és persze értékelhetetlen munakerő vagyok - ma szóltak, hogy idén se lesz fizuemelés. Tényleg, minek is az .....

Nincs kedvem főzni se - bár hogy ma megjött a fizu, az segít a dolgokon.

Tegnap vacsorára a gyerekeim felélték a háztartás kenyér és felvágott-készletét.

Én meg odaégettem a zacskós levest (letolni nem ér, tényleg nem volt otthon más ehető kaja).

És most mindjárt elalszom. Szóval valaki hökkentsen meg, lepjen meg (persze csakis pozitívan), ébresszen fel (lehetőleg valami nagyon finom módon), etessen meg - ja, és nincs egy rongyom se :))))) (ez nem igaz, csak rendet kéne tennem végre)

látjátok ezeket az íveket, a meredekséget, ahogy magabiztosan felfelé mutat?

Csak azért így, hogy nyugodtan(!) mondhassam el - ismét megszereltem ezt a szájbavert pc-t.

Itt téblábol az asztal alatt egy flexszel átalakított szerver-házban (uszkve 20 éves) egy P4-es szar.

Tulajdonképpen amire nekem kell, arra jó. Pláne, ha működik. Na de ha hardweresen hozzá kell nyúlni, az minimum érfelmetszés, merthogy az ex úgy oldotta meg. Neki mindegy volt, az is igaz.

Szóval behalt a hálókártya, ámde az is lehet, hogy valamelyik PCI-os slot.Ezt még nem teszteltem. Úgy éreztem, ha még egyszer újra kell indítanom ezt a trágyakupacot, sikítozni fogok.

Most van egy másik ethernet egy másik slotban egy másik kábellel. Számoljátok ki, mennyi lehetőségem volt (minimum hányat kellett próbálkozni), hogy egy jó (működőképes) megoldást összehozzak :)

P.s.: sehol semmi erotika ebben a posztban. Elég lesz, ha annyit írok ide, hogy mmmmmm, vagy azt is kell mondani, hogy nyalás?

:)))

izgatás!

Meg ellenem is.

aJeti tud írni, így olvassátok ott!

Ma reggeli kérdés-felelet:

- Kellemes ..... mit is csinálsz most? Bár közöm nincs hozzá!

- Takarítok.

- Segítek - inkább, mint a munkahely.

....

- Cserébe keféljelek meg?

Nagyon röhögtem! De legalább őszinte csere-alap lenne. Azt mondjuk nem tudom, mennyire gondolta komolyan :)

Tulajdonképpen a házasság ugyanez, nem?

UPDATE

Puncifotó keresésére a blogom is találat. Na, hová dugtam a puncifotót? :D

Asszociációs gyakorlat. Érzékenyebb olvasók NE nyissák meg!

lisztre, tejre, vagy simán csak vashiányos vérszegény?

Esetleg egyik a másikból fakad?

Megzavarodok ezektől a buzi leletektől.

A múltkor kiderült, hogy a gyerek egészséges, menjek haza, fasza lesz (kicsit kevés a vas, de az nem érdekes).

Ma a dokihoz menvén, gondoltam, kikérem a leletet, íratok fel vasat a gyereknek. Elmenni a leletért nem tudtam az ismerőshöz, így délután telefonos konferencia az autóban: megvannak az allergén-vizsgálati eredmények is - bár ezt kicsit sem kerestem, pláne nem most. Jóvan, király, bizti negatív, hisz senki se szólt. Ja, csak a tej, meg a gliadin IgG tér ki a tartományból, persze felfelé.

Tulajdonképpen a múltkori negatív lelet ennek fényében nem egészen világos. Vagy most nem értem. Eddig abban a tudatban voltam, hogy én vagyok a hülye, a gyerek jól van, túlreagáltam, basszam meg. De hogy mi a jó büdös anyjukért nem értesítenek? Ha véletlenül nem kérdezek rá, akkor ki sem derül!

Már nem is tudom, hogy mitől legyen ezer a pulzusom (mert megint annyi - kardiozok itt, ülve, tök jó!)! :)

volt nihilileg.

Már egy fél órája azon röhögök, hogy a főnök szerint én egy rendkívül rafinált nő vagyok. Nem tudom, honnan veszi.

Bár, amilyen hülyeségeket ma mondtam, még a büfé-szakot sem nagyon ajánlották volna meg :)

Nem szégyenlem ám semmilyen mozzanatomat, meg állatira jólesne, ha ilyen nagyon okos nőnek hatnék folyton. De az nagyon unalmas lenne. Másrészt elgondolkodtam, hogy ez a Tourette-szindróma egész jó dolog, majd erre fogom, ha kőbunkó vagyok.

Néha nagyon nehezemre esik a cizelláltság. Ifjabb koromban komoly problémákat okozott, meg persze én voltam az igazság bajnoka. Azóta - jóanyám politikusi vénájának hála - megtanultam úgy kurvaanyázni, hogy a sértett fél még meg is köszöni. Az más kérdés, hogy nincs mindig kedvem ezt alkalmazni. Az én fejem lágya kicsit benőtt, viszont jóanyám meg lazult. Néha olyan beszólásokat ereszt meg, hogy én szégyenlem magam. Hogy ez most megint a korral jár-e vagy környezeti ártalom ... a fene tudja.

A szakszervezetis létemből meg nem sokat engedtem, de mióta a gyerekeim vannak, nem merek a tömeg elé állni, hogy csak a testemen keresztül :) Inkább hallgatok.

Érdekes, milyen lemondások jutnak eszembe - mármint amikről a gyerekes lét miatt le kell mondani. A többi olyan hétköznapi lemondás: nincs mozi, nincs esti iddogálás, nincs soppingolás, nincs napközbeni felnőttfilm-nézés. Egészen selyemhernyó-érzés - teljesen begubóztam. A pasizás/szédítés/cédázás kategóriáját már nem is merem mondani, mert hiszen ez nem egy pasizós blog :)! Pedig igény, az volna rá! Néha nagyon, még néhább nagyon utálom, hogy megszűnt a leány-élet. De legalább van mihez viszonyítani! :D

Ja, reggel meglátogattuk (volna) a gyermekorvost, merthogy a nagy lázban fetrengett, a kicsi meg összeokádott _mindent_. (nem hánytam mellé, pedig nagy volt a kísértés) Elviekben 8-tól van rendelés, gyakorlatilag meg kiírták, hogy a nyári szabadságolások miatt 9-11 és 14-16 között van. Nem értem ám.... miért csökken a rendelési idő? Hát ha egymást helyettesítik, akkor kevesebb az ember? Tehát mehetek még egyszer, mert beteg gyerekkel ez ihajlacsuhajla tevékenység. A munkahely meg toleráns.

És a faszom kivan attól, hogy folyton betegek lesznek egy-egy apás találka után. Nem azzal szeretem a gyerekeket, hogy azt eszik, amit akar. Istenem, csak egyszer okádna össze neki mindent valamelyik (fúúúj, számra csapok - ilyen görény kívánságot! :D)!

hogy nappal van, meg szabad zajongani, meg gyerek éssatöbbi, de ez már konkrétan kibírhatatlan!

Hajnal 8 óta folyamatos a dübögés a fejem felett. Nem tudom, miafaszt lehet így csinálni, de ebbe a monoton, szertebaszós, halk dübögésbe agyrohadást kapok.

Bosszút fogok állni és délután a lányokkal ordítozni fogunk. Csak úgy, olaszosan!

Hogy a rák tegye bele neki!

P.s.:

Én egy élveteg disznó vagyok! Most például a friss muffin: kakós, fehér csoki töltelék, kicsit folyik még, mert most vettem ki a sütőből. Az illata meg ..... hammm-nyamm. A nyelvem meg nem hazudik: langyos, édes gyönyörűség! :)

igaz.

Van értelme beszélni róla?

Ehhh ... akarás van! És annak van-e értelme?

P.s.: Az mekkora flash már, hogy elengedik a frankot? Úgyis unatkoztam, kérem szépen!

hogy mekkorát tud az ember fordulni.

Tegnap milyen jó volt. Még íve is volt, úgy 11-ig emelkedett szépen. Aztán valami elromlott, mostanra meg úgy átcsúsztam a nihilbe, hogy jézusszentszűzmária.

Persze ilyenkor vannak az érfelvágós-világból kirohanós-ám de szeressetek nagyon pillantok, nehezítve ólomsúlyokkal. A szememet is alig bírom nyitva tartani. És persze a bagzó macska elbújhat mellettem a sarokba. Mondjuk fel is rúgnám, annyira antiszociális a létem.

Legyen már éjszaka, és akkor kiengedem kicsit a szörnyet, hadd egyen!

Állatira ideges vagyok, csak nem tudom, miért!

És most még csak ordítani sem lehet.

Oldjatok meg! :)

P.s.:

Ez a blog NEM pasizós blog. Lehet, hogy ordít róla(m), hogy nem élek együtt hímmel, és lehet, hogy egyesek látni vélik, mire van szükségem. Az is lehet, hogy igazuk van, de még könnyebben előfordulhat, hogy nincs igazuk. Agymenések helye. Hol fent, hol lent. Egyszerűen ennyi. Ne gondolj mögé többet, mint ami.

most akkor megyek és hányok egyet