A mókusé.

Isten bizony, ha nem lenne láthatás, azt se tudnám, milyen nap van. Kicsit szürke, kicsit egyhnagú, de legalább nincs meglepetés. Langymeleg hígfos, nicsak megy ez férj nélkül is :) - mondjuk ez nem feltétlenül fasza csajság :D

Hullára melózom magam, este úgy lopok magamnak 5 percet tusolni, aztén lefekszem és nézem a semmit, mert nem tudok aludni - dolgozik az agyhúgykő. A vasárnapból csak annyit észleltem, hogy kétszer másfél óra erejéig  5 percenként pattogtam az erkélyajtóhoz, hogy megszöktek-e a lányok, vagy elcsapta-e őket valamelyik balfék autós, aki nem bír a lakó-pihenő övezet szabályai szerint közlekedni. A fennmaradó 5 perces lukakban visszamentem (mosni, főzni, teregetni, porszívózni, ruhákat szortírozni, vízkövezni, wc-t sikálni, mosogatni, mosgatógépet ki- és berakni), így remek időket futhattam az aktuális "gyilkoljuk egymást, mert jó tesók vagyunk" -projekt kivitelzésénél nézőközönségnek. Mert mire kiértem, már csak a könnyek törölgetése és a lógó orr megszüntetése maradt.

Az autóba kell egy légtömegmérő, most ígértek egyet - szorítok, hátha jó lesz, mert hátha mégse 34 darab ezres, no meg egy önindító motor is, mert csak és az kell, és tényleg nem tudhassam, hogy attól dadog-e az alapjárat. Mármint a rosszaságától. Vagymi.

Akartam új laptopot. A régi eladó, de úgy látom, beépítésre fog kerülni autóalkatrészként.

Ámde hosszú idő után ismét teljes a zoknikészlet: megleltem két fél pár zokni másik felét. Hurrá, ennek is örülni kell, a házi zoknieltüntető méltóztatott kegyes lenni hozzám! :)

A harisnyám viszont felszaladt, de mindegy, mert a kutya nem nézi (nincs, a halak meg nem túl kíváncsiak :D), a gyerekek alszanak már, én meg rajtuk kívül tökegyedül nyomom itthon.

A hajam sirály lett, én magam vagyok a megtestesült kelta boszorka, csak borvörösben/lilásfeketében :)))