Zsit, nagyon sokáig én is szóvá tettem a viselkedésüket. Mindig higgadtan, kulturált formában. Az lett a vége, hogy engem is sértegettek, de ez nem is izgat, viszont valószínűleg szűrnek (mint egyetlen szóba jöhető megoldás ugye, mert könnyebb a határozott véleménnyel rendelkezőket szűrni, mint 1.) megállni, hogy befogom a pofám 2.) értelmesen vitatkozni velük). Tehát azt gondolom, hiába írnék bármit. Az a durva, hogy nem veszik észre magukat.

@flymazs:
Mondjuk nem rád gondoltam :)
De ott voltak számosan a blogon, akik vinnyogtak, hogy most miééééért?????
Valószínűleg most már engem is szűrnek.

Ahogy odafent írtam, engem az jobban zavar, hogy mindezek után bájolognak egymással. Mintha mi sem történt volna. Hát most mivel érdemeltem ki a jelzőket? Engem zavarna, ha olyannal kellene beszélgetnem, aki előtte ótvarul beszélt egy olyan emberrel, akivel nekem eleve semmi bajom nincs.
Kétarcúak tömege. Ehhhh....

Na, tényleg el!

Úgy látszik nem hiába nem járok már oda. És most ezért külön sem fogom megnézni.
Így látatlanban annyit elmélkednék, hogy szerintem három okból nem szól senki: 1) tekintélynek tekintik az illetőt, 2) félnek, ahogy mondod, hogy ők is céltábla lesznek, 3) sztoikus nyugalommal leszarják az egészet.
Aki tudja, és látja az igazságot, az tudja, aki meg nem, hát az úgy járt. Egy bizonyos mennyiségen túl nem érdemlik meg az időmet és a figyelmemet, pazarolhatom jobbra is.

Részemről nem vagyok hajlandó egy szint alá süllyedni. Ennyi!
Nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy idióta, számomra noném emberek faszságain idegeskedjek.
Volt idő, amikor kiborítottak.

@flymazs: ne hidd, mindig mindenkit olvasnka, követnek:)

A blogolvasós játszásomat én is a szakítóson kezdtem, aztán belefutottam pár érdekesebb sztoriba amire reagáltam... Nem komnolyan, csak úgy véleményem volt. Dehát mint kiderült túl sok volt a vascső meg MBK, meg a volt-e katona, szóval hamar kiderült, hogy ez egy már alaposan összeszokott társaság. (akkoriban a parázsról még nem is tudtam)
Aztán volt pár alkalom, amikor a blog elérte azt a mélypontot, ahova én már nem akartam lelátni sem (közben "megtaláltam", hogy a kommentelőket lehet követni, el lehet menni az ő blogjukra, vagy az aktivitásuk alapján lehet látni, hogy hol kommenteltek, úgyhogy szörfözgetni kezdtem a blogok között, de nagy ívben kerülve a szakítóst :) A mai post az indexen sokatmondó címe mondjuk engem sem hagyott nyugodni, pillanatkép az aktuális "magasságokról" ami ott uralkodik :)
Aszem lassan elvvé válik, hogy minden olyan helyet kerülök, ahol egy-egy bejegyzésre 20-nál több reagálás érkezik. Családiasabb és őszintébb egy olyan, amit páran olvasnak, páran kommentelgetnek...

@notC: Ezt én is csinálom:) mármint a szörfölést:) Néha kuanagy pofonokba szaladok:)Ehhez sincs rutinom:)

@Gabó Kocka:
Tökéletesen igazad van.

De mégis vitatkozom (úgy látszik, elkúrtam az írást, mert nem ment át az igazi bajom).
@Kiraaaaaa:
nem a "vita" zavart :), előbb-utóbb csak kitör a pulykakakas szindróma :D

@notC:
már én sem ott tevékenykedem leginkább!

Számomra a legzavaróbb az a néma közönség volt. Igaz ugyan, hogy nem tapsoltak ... ezért is hálás lehet az ember :S :)
De akkor ezek után ne csodálkozzunk, hogy az utcán senki nem megy oda, mikor egy szélesszájú baszottfasz ver egy ötvenkilós nőt és folyik belőle a vér. Mikor tizenévesek a náluk fiatalabbakat vegzálják, egzecíroztatják, és még a felnőtt! sem veszi a bátorságot a cselekvésre.

Egy ennyire "veszélytelen" közegben, mint a net, még arra sem venni a fáradságot, hogy azt mondjuk: állj! Hogy szégyelld magad!
Igazán ezért csalódtam.
És ehhez még annyit, hogy nem vagyok hajlandó elüldöztetni. Persze, meg lehet próbálni :). De ilyenért nem.
És ha úgy látom, a továbbiakban is megemlítem a köcsögségeket. Esetleg beüzemelek (vagy nem én, ki tudja ;) ) egy reagáló-botot. Az vicces lenne :DDDDD

@Zsit (nyújtózós macs; Harácstündér): Hú, de igazad van Zsit! Személytelenné vált a világ... Én mondjuk ott mérem le a változást, hogy kb. 8 éve ingázok hétvégente vonattal... Eleinte élveztem a kupét, gyakran sikerült összefutni emberekkel, akiken általában azt éreztem, hogy várják már, hogy valaki megkérdezze tőlük az időt, aztán be nem állt a szájuk Pestig :) Volt egy idő, amikor magam is megdöbbentem, hogy mennyire képesek kinyílni egy vadidegennek! Kb., mint a mostani blogok :)
Aztán egyszercsak vége lett... Hogy hirtelen vagy fokozatosan már nem tudom... de manapság már csak azt látni, hogy mindenki ül fülessel a fejében, olvas, tanul, bambul ki az ablakon, és legalábbis tolakodásnak veszi ha átlépem a lábát amikor kimegyek rágyujtani... Vagy nézz meg egy BKV-t. A légy bocsánatot kell kérjen, ha fingott egyet és örülhet hogy nem csukják le hangzavar okozásért...
A net egy kicsit más... Arctalan, személytelen (eleve!), feltöri azokat a gátakat amik élő beszédben azért csak-csak megmaradnak. Büntetlenül lehet sértegetni, anyázni, beszólni, elrontani mások "játékát", a legroszabb ami történhet, hogy egy új freemailes címet kell csinálni és nicket változtatni. És oallá! Kész is az új személyiség! Ami lehet régen bunkóparaszt volt, de mondjuk mától tündibündi...
Hogy egy ilyen virtuális világban van-e esélyed "megnevelni" a renitenseket? Kitartást hozzá!!! :))) De ha majd meguntad, gyere vissza a kis kuckódba, csak vigyázz, nehogy személyes kudarcként éld meg, hogy nem sikerült megváltani a virtuális világot :)

@Kiraaaaaa: Milyen pofonokba? Azt a rész nem értettem :) Ha egy blog vagy a psotoló közönsége nem tetszik, akkor bezárom. Könnyebb, mint az életben, ott valamilyen szinten meg kell magyarázni, ha az ember feláll és bevágja maga mögött az ajtót :)

@notC: Úgy már eggyel nehezebb, ha az ember személyesen ismeri a blogolókat. A szakítósos közegben ez nem különösebben elképzelhetetlen.
Én pl. olvasok jónéhány énblogot, és kb. kettőnek a szerzőjét nem láttam soha. De nem tudom, ez másoknál hogy van.

@Zsit (nyújtózós macs; Harácstündér): eddig 2x mentem oda amikor az utcán nőt vegzáltak. egyik alkalommal az övtáskám és az abban levő kulccsomó fogta fel a kést, ha azok nincsenek ma szopránt énekelek a milánói scalaban. másik alkalommal, amikor egy 10 éves kisköcsög rugdosott egy öregasszonyt, engem vitt el a rendőr, mert nem hitte el hogy azért csaptam le a kiscsókát mert öregnénének segítettem.
nem lesz harmadik alkalom.

a neten a legritkább esetben segítek bárkinek is, max megpróbálom elterelni a beszélgetést (nem szokott sikerülni). és én sem várom el hogy bárki is segítsen. ha valahol nem érzem jól magam - nem megyek oda. nem kötelező. régen megtanultam hogy felnőtt embereket nem lehet megváltoztatni. megoldások: a blogot ott lehet hagyni (lehet szűrni), a fórumra nem kell belépni, a mocskolódó mailt nem kell elolvasni. ezt előbb-utóbb mindenki megtanulja. és akinek szeme van, az látja egy vitában, mocskolódásban hogy ki a hunyó. akinek meg nincs szeme az nem szokott érdekelni. persze más kérdés ha IRL is folytatódik a dolog. azt nem tűröm. olyankor is megtalálom az OFF gombot, de az valakinek fájni szokott.
(notC nagy igazságokat írt.)

@notC:
De ne mondd már, hogy ez normális!
Hogy ne sérüljünk, elefántcsonttornyokba húzódunk vissza? A szociális érintkezés hiánya iszonyú befordulásokat eredményez. A net, a blog, a fórum ezeknek csak egy pótléka, nem helyettesíti az IRL kapcsolódásokat.
Amúgy nem akarom az egész világot megnevelni :), van itt nekem két nevelendő, épp elég :D. Csak vannak dolgok, amik mellett nem lehet elmenni szó nélkül. Ha így teszünk, legalizáljuk, természetessé tesszük az ilyesmit. Szerintem ezt nem szabad hagyni.
És persze messzire vezet (gondolatvihar-tobzódás van :D), nem is tudnám most értelmesen összeszedni, annyi minden eszembe jutott.
Amúgy nem értem a motivációt, de komolyan! Most az miért jó, hogy a másikat becsmérled? Mi lesz könnyebb? Ha meg tényleg ettől jobb neki, akkor menjen már pszichoizéhez a frusztráltságával!
(a kommentelés hevében ki-kicsúszó hevesebb megnyilvánulásokat nem értem ide, csak a szándékos, kifejezetten a másikat emberi mivoltában mocskoló, földbetaposós hozzászólásokról értekeznék :D)

@Gabó Kocka:
Ez meg a másik. Pedig én még csak egy résszel találkoztam :)

@Mr. Homn:
De hát pont ez a lényeg, hogy nem fogom becsukni, pár buta miatt nem!
Amúgy ez miért megoldás? Igen, vannak érzelmeim a témában, de nem ez az életem értelme. Ahogy látszik, jóval kevesebbet is kommentelek, mint az elején (akkor nem volt munkám, ugye). De szeretek/szerettem kikapcsolódni, amire voltak/vannak jó helyek. És nem fogok a Perintnek szaladni, ha negatív töltetű benyomásom lesz épp. :)
Nézd, nem török én semmiféle messiaisztikus dolgokra, de nem vagyok hajlandó "megfutamodni". Nem az a globális megoldás, hogy magamra zárom az ajtót. Szerintem.
Látod, te is azt tetted, harmadszorra nem segítesz. Ez persze nem azt jelenti, hogy az életedet is áldozd adott szituban. De már mindenki így tesz, az agresszió meg teret kap, mert nincs rá reakció! Ez nem normális, én nem szeretem ezt a részét a világnak.
És a te szemedben az ominózus eset akkor nem valóság? Mi választóvonal? Ha élőben lehányna engem, akkor kapna egy maflást? :O Nem értem.

Tudom, jó hülye vagyok :)
De nyugi, nem életem központi kérdése, csak sok gondolatom van a témában, az esetből kiindulva!

@Zsit (nyújtózós macs; Harácstündér): Egy szóval sem mondtam, hogy normális lenne, sőt!!! :)
Nagyon egyet értek veled, hogy ez az új világrend, amikor a bizalmatlanság az alap, és a védekezésé a főszerep nem kedvez sem a későbbi gyerekek szocializációjának, sem a családmodell átmentésének a XXI.-századba, sem a jelenkor párkapcsolatainak. Előítéletek, bizonytalanság, hajtás, küzdés, felületesség ezt hozta a mikulás a fogyasztói társadalomba. De nézzünk csak szét az utcán! Nem látok mosolygós embereket. A többségnek problémái vannak, sőt! csak problémái! Örömök meg... Na de lehet-e örülni annak, hogy esik az eső, vagy hogy jön a villamos? Lehet-e örülni a fizetésnek, vagy egy sikerrel zárult projektnek? Egy dögös felsőnek vagy egy árleszállításnak? Mert mindre tudok alkalmazott kifogást találni. Mármint olyan "igen, de..." megjegyzést ami elronthatja az amúgy magától is jelenlévő örömöt.

nem tudom, mi történt, de ne bosszantsd magad rajta! egyszerűen semmi értelme. persze todom, hogy tudod, de le kell ereszteni a gőzt.

furcsa ez a netes világ. barátságok, netán szerelmek, de lagalábbis viszonyok szövődnek. itt is lehet csalódás, féltékenység, meg minden. olyan, mintha igazi lenne, de mégsem... lehet persze az is belőle, de akkor az már egy másik történet. addig csak vállvonás.

@notC: csak képletesek a pofonok.
Én nem tudom mindig felvenni a kesztyűt a bukókkal szemben.Sőt, inkább a soha kategória a jellemző.
A szakítóson azért nem megyek már bele semmilyen vitába, mert korábban sem, és most meg végképp nincs időm követni az eseményeket.

A közönyről: én is olvasok, zenét hallgatok, s csak ritkán keveredek beszélgetésbe idegenekkel. Én bizalmatlan vagyok a világgal.Viszont, ha ritkán előfordul az a pici csoda, hogy mosolyt kapok, akkor annak örül a szívem, s ennyi elég. A világmegváltást meghagyom a mindennapi munkámra.

Teliholdkor a nők vagy menstruálnak, vagy idegeskednek.

az a vicc az egészben hogy magunk is alakítjuk a környezetünket.
nem csodálkozom azon hogy idáig jutott a szakítós (meg a másik, harmadik, sokadik blog). emlékszem, amikor elkezdtem bejárogatni rá, próbáltam párszor szólni bizonyos "hangnemek" ellen. pl. hogy nem kellene nőkről, nőkkel olyan hangnemben beszélni. le lettem hurrogva -leginkább nők által-, hogy dehisz nem is úgy gondolja, meg csak ilyen a stílusa, amúgy meg imádnivaló, etc. ha egynek lehet, mindnek lehet. ez lett belőle. ennyi.
(teljesen értem miről írsz. de tényleg ne akard megváltani a világot. abba csak belerokkanni lehet.)

:)

és nem gondolod Zsit, hogy a szakítóstól elvárni akármilyen szellemi szintet enyhe farizeusság, mondjuk olyasféle, amikor az egyik keselyű rászól a másikra, miközben egy gnú vastagbelét cincálják épp, hogy kérlek, ne csámcsogj, mert szörnyen irritál!

@Borziiii:
Jó ez a hasonlat, Borzikám, de azért a szakítóson is csak ugyanazon embertípus kommentel, mint akár a tótawén, vagy a rájöttemen. Mindegyik blognak megvan a saját tematikája, azon belül szalonképes viselkedést elvárni dőreség lenne, ez igaz.
De!
(mert mindig van :D)
A posztokat sújtó kommentek általában viselkedést kritizálnak, ill. néha-néha jellembeli hibát. Azért még nem kapott egyik posztíró sem vascsövet, mert mondjuk szőke, vagy hogy 42-es a lába. Vagyis a kommentelők nagy részétől nem.
És a másik, amire kifejezetten háklis vagyok: ha X kap osztást Y cselekedetért, akkor kapja meg Z is ugyanezért. És ne feledjem el, hogy a durva általánosításokba nem szabad belecsúszni, mint pl. a sörivók szegények és utolsó genny alakok (van még ilyen "hasonlatom" számtalan :D). Valamint ha kiutálok valakit egy blogról a "viselkedése" vagy a testalkata miatt, nagyon ne felejtsek el a tükörbe nézni, ádörvájz kurvára hiteltelen leszek. Nem? :)

@Mr. Homn:
Nem fogom :), tisztában vagyok a korlátaimmal!
Ha jól emlékszem, komoly vita alakult ki arról, hogy ne a neme miatt beszéljen vele tiszteletteljes hangon. Ugye?

@est komor őre.:
Telihold volt?
Mondjuk én akkor csak szülni szoktam, más tünetet nem tapasztaltam eddig :DDDD

Van az a mondás, hogy hülyékkel ne állj le vitatkozni mert lehúznak a saját szintjükre és ott legyőznek a rutinjukkal.
Ezért nem érdemes vitatkozni, de még csak olvasni sem az ilyen kommenteket. Mondom ezt anélkül, hogy tudnám, hogy pontosan miről van szó.

@QTPie: ez egy sajtostejfölös lángos?

@Zsit (nyújtózós macs; Harácstündér): nem, maga az tesz hiteltelenné, hogy a szakítost olvasod...

@Borziiii:
Desőt, porontyot is szoktam!
Na meg rájöttemet is, meg egy halom mást: gasztro blogoktól a politikaiig mindenfélét. Menjek és ássam el magam?

@Zsit (nyújtózós macs; Harácstündér): de ugye megesküszöl az életedre, hogy az első undort kiváltó cikken kívül nem olvastál semmi mást tótawétől?

Egy újszülöttnek még a Plastique Bertrand is punk, akor ho-oo-ogyne hinné azt, hogy per lebuzizni, faszozni vagy picsázni a pajtást, az kecs és illemded, amikor máma az embernek úgy kell élnie, hogy méltó lehessen A Nagy Matulista Fikaista Bede Márton segge kinyalására, ámen.
Az én időmben még elég volt két üdvözlégy között egy miatyánk, illetve, hogy a kisdobos úgy éljen, hgy méltó lehessen az úttörők vérveres nagy micsodájára, arra!

Hamarosan itt is meglesz a többszázas kommentszám. Címlapra vele!

nahát milyen régi poszt! van-e újabb? van-e másik?

subba.blog.hu/2009/12/22/a_nap_hire_masfel_meteres_hofasz_a_szombathelyi_jatszoteren

Ezt neked.

@notC: kicsit régi a poszt és a reagálásom is gondolom idejétmúlt de emellett soha nem tudok szó nélkül elmenni :-)
mármint az 'arctalan' net és a büntetlen sértegetés, megalázás mellett.
a net nem arctalan, épp csak sokan így hiszik. nincs noname, lenyomozhatatlan, büntetlen tevékenység. a kérdés csak annyi: kivel kerül 'szóváltásba' az ember, milyen és mekkora ingerküszöböt lép át.
van olyan amikor a mikulás mégiscsak megérkezik a kéményen át és ráadásul szokásától eltérően igen dühös. ekkor szokott az egyszeri nethuszár vad állkapocskeresgélésbe az utca kövén. szó szerint.
ezt nem ártana tudatosítani a kommentelőkben.
pont annyit engedjen meg bárki, mint szemtől-szembe tenné, úgy senkit nem érhet meglepetés.

@úriparaszt: Én is időnként elkeseredtem az ilyesmin, mármint a bunkó blogreakciókon.
De aztán rá kell jönni, hogy ezek az fikázók névtelen senkik, valami nick mögé bújva, egyszerűen nem számítanak.
Bosszant, idegesít, de azt kell mondanom magamnak: leszarom, annyit se számít, mint a molyfing.
A saját blogomban pedig kíméletlenül kimoderálok minden olyan megnyilvánulást, ami a normáim szerint elfogadhatatlan, nem az ellenvéleményt, akár keményen megfogalmazva, az jöhet... de öncélú és teljesen fölösleges durvulást nem tűrnék meg.

Viszont: aránylag kis nekibuzdulással is tudnék úgy kommentelni vagy blogolni, hogy csak akkora erőforrásokkal és technikával lehetnék lenyomozható, amit a nemzetközi terroristák kategóriájában alkalmaznának csak. És még csak nagy hekkernek se kell lenni hozzá.

@Félszeg Árnyék: én pedig soha nem moderálok, maradjon csak ott az utókornak minden egyes hozzászólás. a keresők világában már 1-2 hónappal később is ciki lehet a hirtelen felindulásból (avagy alapból) bunkó hozzászólás, nemhogy pár év múlva ;-)

digitális ujjnyomokat szórunk szanaszét a világhálón, az ip cím csak egy ezek közül :-D

@úriparaszt:
1. Nekem viszont bántja a szemem, mint a szemét az utcán, inkább kitörlöm.

2. Ha olyan hardvert (egyszer használatos wifi-stick vagy piacon vett netképes mobil) és szoftvert (csak erre az alkalomra telepített oprendszer, XBbrowser TOR-on keresztül) használok ingyenes nyilvános wifiről utcán, ami egyáltan nem utal rám és amely a használat másnapján már nem is létezik, mi alapján találsz meg, szövegelemzéssel?