Úgy döntöttem, megírom posztban.

Szóval a házi Lajhár.

Tulajdonképpen egészen szeretném ezt az autót, hanem lenne az én ízlésemhez képest kicsit sok benne az elektromosság.Tudom, javíthatatlanul idejétmúlt és avítt vagyok, de aki a Skodán nőtt fel (konkrétabban 120L), annak minden ilyen eredetű hiba maga a rémálom. Márpedig a Berlingo már  egy "modern" autó. Mármint nekem.

Már amikor megvettem, akkor is hibás volt a központi zár, illetve a távirányítós szakasza. Berheltük, de persze cserejavallatt hangzott el, amit már akkor sem tudtam kigazdálkodni. Pedig aaannyira vágytam rá. Egy élmény, mikor a két gyerek + babakocsi + bevásárlás kombónál nem kell az autót kerülgetve csuknod.

Amúgy akkor (2 éve) más baja nem nagyon volt. Igaz teljes olajcsere és fékbetét-cserével kezdtünk. To be on the safe side. Aztán jött egy garnitúra nyári gumi. Amivel kihúztam egy egész telet (a tavalyelőttit). Igen, öngyilkosságnak hangzik, pláne két gyerekkel. De a szokásos gond, miszerint nem vagyok bodzaszedő, folyamatosan terheli az életemet.

Persze itt lehetne modnani, hogy minekazilyennekautó ... De tömegezni mifelénk nem  lehet, amúgy is városszél, egyesek szerint hozzánk már útlevél is  kell :)

A kiválasztás alapja rém egyszerű volt: csak franciát ne! Ehhez képest :)))

Komolyabban: legyen ötemberes, és úgy egyterű, hogy a csomagtérbe a válltáskámon kívül más egyébnek is be kellene férnie. Így kapásból kiestek az egyterűnek csúfolt Agila, Wagon R+ és összes származéka. Ezen felül a hátsó üléssorra be kell tudnia úgy ülni egy felnőttnek, hogy két gyerekülés már benne van. Ezt elég sok autó nem tudja ám hozni. Akkoriban még afelől is gondolkodás volt, hogy 3 (három) gyerekülés is férjen be adott esetben, ez azóta okafogyottá vált (amúgy beférne).

Motorilag annyi vágyam volt (az öcséim szerint ez az én vágyam :DDD), hogy benzines legyen, mert én nem fogok a sarjak mellett dízelt melengetni télidőben, az is biztos (amúgy jól sejtették), másrészt ha a jófajta dízelnek elromlik akármilye, az nekem nem két forintomba fog kerülni. A benzin/dízel ár-hányados meg elhanyagolható.

Namármost: a ráfordítási keret ismeretében nem is volt akkora így a felhozatal, mint amit én gondoltam. Az időnk tenger (hehe: a családi Skoda-tár teljes raktárkészlete ment a bontóba, mert nem volt értelme kilakatolni azt a két járművet - a szívem majd megszakadt).

A környék összes autóját (2 darab) megtekintettük. Volt egy egy évvel idősebb Berlingo is, kicsit olcsóbban, de több km-el, meg oldalajtó nélkül, meg ez.

Több próbakör és véresszájú alkudozás után lett ez (utáltak a kereskedésben- mert ez egy beszámított autó-, de leszartam :D ).

A Skodához képest ég és föld. Mondjuk nem gyorsabb, mert köbcentiben úgy nagyjából egyeztek, és bár hiába több a ló, ha "formásabb" a kasztni, amit visz. Ebből fakadóan most sem lett meg a "nyomjuk neki" - érzés. Illetve megvan, csak nem megy a Lajhár.

Élmény volt, hogy kilátok az autóból, mármint előre. Merthogy nagyon kényelmes, magasan vannak az ülések, nem verem be a homlokom a beszállásnál. Azért hogy ne legyen csodás minden, nem nagyon férek el a kormánytól. Nem jól fogalmazok: el tudnék képzelni nagyobb helyet is (ez mondjuk már a Skodánál is megvolt). Hiába állítható a kormánymagasság, valahogy mégis kopog a térdkalácsomon minden kanyarodás (176 cm - és nem vagyok díjbirkózó). Mielőtt jönne a "tojjjjad hátra az ülést, anyám", én szeretem, ha a derekam támasztva van, és a pedálokat sem lábujjheggyel pöcögtetem. Ebből is látszik, hoyg UFO vagyok, szerencsétlen a testfelépítésem.

Kilátás oldalra-hátra: nagy kalap hígfos, a csudálatos tükrök ellenére is, mert olyan vastagok az oszlopok, hogy nem győzök tekeregni egy szimplifikált sávváltásnál is (többedszer szívtam meg, hogy volt ott valami, ahol nem is volt).

Az első ülés szar (viszonylag testes egyed vezette, soksoksok km-t), ki van ülve, majd egyszer ki lesz cserélve, engem még megtart.

A hátsó üléssor 1-2ben dönthető, erősített hátfalú, ami igen-igen jó szolgálatot tett/tesz. Az oldalajtó korrekt, bár hajlamos lógni, de ez egyszerűen kezelhető. A hátsó üléssor biztonsági öve jól megviccelt, mert először sehogy se akart hárompontos lenni. Mire rájöttem, hova és mit dugjak :) - tudom, minekazilyennekautó, meg még mesterséges az intelligenciája is :)

A csomagtartó isten áldása. Engem háromszor költöztetett el, két fordulóban befért minden cucc (a bútort mondjuk 16 tonnás vitte). Üléssor lehajt, autó koppig pakol (szó szerint). A terhelést mondjuk megérezte, de én se száguldoztam, mert az addig is ótvar kilátást simán elfogták a dobozok és zsákok. És az autó akkor sem panaszkodott, amikor a rosszul lecsukott hátsó ajtó csendben kinyílt. Csak valahogy fura volt, hogy hiába húztam fel az összes ablakot, csak nem csendesedett az utca hangja.

Ezen felül igen jó, hogy ha nagyszülőket látogatjuk, akkor be lehet tenni két darab kisbiciklit különösebb kalapálás nélkül. Meg a kaja-dotáció is befér mellé. Meg a sarjak 3 napnyi cucca (félórás kirándulásra pont annyi kell, mint a 3 napra).

Meg belefért a 2 gyerek + babakocsi + hétvégi bevásárlás (a szaporulaton végül megkönyörültem, nem kellett a csomagtartóban utazniuk). Meg a 3 méter függönykarnis. Meg egy komplett konyhaszekrény. Vagy varrógép állványostul. Felnőtt bicikli edzőcuccostul. Szóval bírja. És ez jó. Ja, a hátsó ajtó felfelé nyílik, ami esős időben nagyon jó: legalább addig nem ázol, míg pakolsz.

Az első szentségelés (a távirányító szarságán túl) akkor volt, mikor összeégett néhány madzag. Az autó teljesen hülye jelenségeket produkált: menet közben leállt. Mivel onnantól nincs semmilyen rásegítés, egy élmény a csendben osonó gépet lefékezni és kormányozni. Aztán nem lehetett elindítani. Ha el is indult, nem volt világítás, aztán indexelt, ha kellett, ha nem. Az világos lett, hogy valahol kontaktálódik, mert ha a kormányt megmozgattam magasságilag, akkor néha hajlandó volt visszaadni a szuflát.

Ment is a villamoságoshoz, aki egy napig mért, mire meglett az a két vezeték, ami.

Aztán egyik reggel tökre nem tudtam elindulni, mert lemerült az akksi. 9-10 éves volt, szóval kuka. (pedig lelki szemeimmel ismét láttam a villamoságos srácot, hogy megint mennyire izzadhat a homloka - áldja meg a jóisten Ricsit!)

És közben egyre jobban hallatszik, hogy kanyarodáskor kopog az autó eleje, jellemzően a terheletlen oldal. Gömbcsukló környéke - ezzel is lesz valami, mielőtt elhagyom a kerekem, vagy az egész tengelyt bedarálom.

Tavaly volt műszakis, májusban. Akkor olyan 40ezerből megúsztam a javítást - szívességi alapon, bartereltem - plusz a műszaki.

Idénre meg jött a kipufogó noch einmal (egyzer már hegesztettük), isteni hangja van, valamit kell kezdeni a katalizátorral - mert attól zörög úgy, mint egy rosszul tervezett "Just married" sörösdoboz-füzér.

Most meg van a légtömegmérő, meg alapjárati motor - szépen, egymást kölcsönhatva szarták el magukat. Mondjuk ez konstrukciós bigyó, a 2000 után gyártott Berlingo már nem Bosch relével nyomja, így nem kétévente csereérik, hanem mondjuk nemtommennyi.

Összességében problémamentesnek tűnik, de mégis javíttatom annyit, mint a Skodát, anno. Igaz, cserébe jóval többe van. És én nem tudom megcsinálni. A Skodát meg majdnem az út szélén is meg lehetett szerelni. Bár nem voltam bodog, amikor besült a dugattyú, mert azért azt én sem :)

Hozzáteszem, kicsit olcsóbb fenntartani a Lajhárt, mert 95-öt tankolok bele, és nem eszik 10 litert (ill. most a genya relé miatt igen, de ez átmeneti). Javarészt városban használom, bár nem egy fürge, fordulékony valami. Azért néha kimerészkedem vele városon kívül is, sőt autópályára is. A sebességet bírja, de benne utazni nem egy élmény, mert hangos, nagyon bejön a motorzaj (meg úgy nagyjából minden), a kasztni miatt a menetszél rendkívüli. Váltani könnyű, padlólemezből jön fel a váltóbot (én ezt kifejezetten szeretem), kicsit keni a fokozatokat, de ez valószínűleg a kora miatt van.

Mindezeken túl, így női szemmel ránézve, a Lajhár nem egy esztétikai élmény, kifejezetten funkcionális autó, amire kell, arra jó, elvisz A-ból B-be, de ezzel semmilyen módon nem lehet villantani. Egy szürke massza. Mondjuk, ha a színe más lenne, talán ;)