nélküliség nincs. 

A keleti világban, különösen a Közel-keleten minden művész szándékosan "vétett" hibát alkotásaiban, mert hitük szerint az egyedüli tökéletesség Istennél létezik, ergo, amit nem ő alkot, az nem lehet tökéletes. Isten állítólag megbocsátja vétkeinket, bűneinket éppúgy. Sőt, hibáinkkal együtt szeret. Vagy esetleg a hibáinkkal vagyunk tökéletesek? Miért épp az ember az, aki nem tesz így?

Azt is hallottam, hogy a Sors nem akarja, hogy boldogtalanok legyünk. Mégis sok-sok ember érzi nem-teljesnek, sőt, szenvedéssel sújtottnak magát. Szerintem nem abban rejlik a feloldás, hogy elfogadom, amit a Sors hoz, és akkor egyszeriben könnyedén veszem az akadályokat. Az elfogadás egyfajta lépcsőfok ugyan, de ha többen tennénk így (másokkal és magunkkal szemben is elfogadóak lenni) több boldogság juthatna mindőnknek.

Ha szólnak, hogy valami nem jó és jobb híján a másik eszközét használva mutatunk meg valamit, akkor egyszeriben nemhogy hiba lesz belőle, hanem megbocsáthatatlan és visszafordíthatatlan bűn! Még a nagyhatalmú Öregisten sem tesz így, akkor mi, emberek, miért nem vagyunk képesek engesztelődni és hagyni, hogy tengernyi jóság és lehetőség hulljon ki az ablakon a büszkeségünk miatt? Vajon ez tényleg a Sors akarata? Kétlem. Hiszen ha boldogságra teremtettünk, akkor ez is egy lecke, amiből jól levonni a tanulságot kötelező feladat. A Sors nem eleve elrendeltetés, hanem egy soksávos sztráda, amin mehetek úszva, hajózva, Porsche-val, repülővel, vagy akár gyalog. Mind-mind egy célra vezet. És az - szerintem - elég egyszerű: légy boldog és használd a lehetőségeidet mindeközben. Semmiféle túlvilág (sokféle élet van, kicsiny a tapasztalásunk erre), végtelen tudás (bölcsülni csak tapasztalással lehet és józan belátással - nem-öreg tudóról nemigen szólnak krónikák, vagy csak igen-igen kivételes esetben) és bölcsek köve (útközben, morzsánként szedjük össze, azt hiszem) nem áll annak az útnak a végén.

Mondjuk ha egy piranhákkal teli medencét cipelek útközben - hogy megvédjem magam a ki tudja miktől - és jobb hiján a piranhák engem falatoznának, azért nem ér a sztrádát hibáztatni, hisz nem az okozza a szenvedésünket. És ér elfogadni, ha valaki csatlakozik hozzánk, hogy együtt ügyesebben találjuk meg az út végét. Közben - minden bénázásunk és hibáink ellenére - jól is érezhetjük magunkat. Mondom: jól. Ha az egyikünk csak használja a másik lehetőségeit, az kihasználás, ettől ő sem jut gyorsabban boldogsághoz, viszont lassítja mindkettőnket. Néha egyikünk megáll, vagy félre olvassa a GPS-t, vagy nem jól mondja, mit szeretne, de legyünk nyitott szívvel iránta, ha amúgy közösen vállaltuk az utat és bocsássuk meg a vétket. Remélve, hogy a másik is így tesz. Ha nem, akkor elég valószínű, hogy csak a vágyaink tréfáltak meg minket és a másik tulajdonképpen visszafelé akar menni, vagy egy másik sztrádát szeretne, amire az van kiplakátolva, hogy Bölcsek Köve erre .... Persze, útközben még ekkor is kaphatunk segítséget, ha vissza kéne kerülni valahogy a nekünk delegált sztrádára. És dacból nehogy visszautasítsuk, mert kezdhetjük előről (szenvedve).

Én igyekszem. Most mondjuk épp gyalogszerrel :), de ha épp mellettem szeretnél sétálni, mosolyogva karolnék beléd. 

Most meg semmi, mert annyira kevés a napi 24 óra és annyi mindent akarnék csinálni, hogy az onlájn marad/maradt el.

Visszaolvastam egypár dolgot, jókat mosolyogtam :)

Történt ebben a pár évben ez meg az, le se írom, mert egy hétig írhatnám.

Cserébe tök jól vagyok - against Norbi's opinion - az összes narancsommal meg ráncommal meg a leendő és elmúlt kilóimmal.

Amúgy szia volt férj, újabb kinyomtatható poszt, csak neked - képet is kérsz? :)

Helló Világ, itt egy Nő, aki ölel téged!! :D

(egyszer erre azért szeretkeznék olyannal, aki ezt érti)

Vagy Reykjavik? Vagy Kuala Lumpur. Esetleg a Hold!

Mert nem csak Dubai-ba utazom ám a gyerektartást eldőzsölni:)

Már csak 3 hét :)

Annyira jól teljesít Magyarország, hogy feltalálták az ügyfél értesítésének legolcsóbb megoldását:

Beadványra válaszul adott hó elején hoztak egy határozatot, amit 3 napra rá (ügyfelek értesítve felirattal) saját irattárukba helyeztek el. Éppen csak az ügyfelek értesítve jelzés nem került részletezésre, így aztán a határozat postázásra se.

Ha a hivatalnok erősen és kitartóan arra gondol, hogy posta-posta, akkor a határozat eljut az ügyfélhez.

A telepatikus üzenetközvetítés biztos pontosan és időben történik, és tuti, még az email-nél is olcsóbb :)

Ha nagyon tárgyilagosan szemlélem a dolgot, akkor sem találok semmilyen logikus, vagy érzelmi motivációt. Egyszerűen nem fér a fejembe, miért is tesz bárki ilyet!

Milyen indok vezethet bárkit arra, hogy valahai házastársa - válás után sok évvel - után feltúrja az internetet és számára semmilyen relevanciával nem bíró információkból próbáljon következtetéseket levonni, amiből neki haszna származhat (és ezt erkölcsi és anyagi értelemben is értem)? Az ötlet egyáltalán hogy támad a fejében, mennyit kutat utána, végigolvassa (azért ez nem 5 perc!), jegyzetel és felhasznál! Érdekes módon csak a negatívnak látszó dolgokra fókuszálva (öööö, mondjuk télleg telibezokogtam sokszor a blogot, ez igaz), pedig van itten olyan tartalom is, ami árnyalhatná azt az Ikont :)

Miért?

Boldog és tökéletes élete van, új feleség, új gyermek, van mit ennie, van hol laknia, munkája is van, én sem zaklattam sem pénzzel, sem gyermekmegvonással. Számomra ez tökéletesen érthetetlen. Gondoltam, megosztom ezt az értetlenségemet, hisz kiválóan szórakoztattam már több bejegyzéssel is és meg ne szakítsuk a jól kialakult szokást!

Én egyelőre azzal foglalkozom, hogy bármilyen pénzhez jussak, mert végrehajtóék nem viccelnek, az Anschluß a fasorban sincs ehhez képest, amit február elseje óta művelnek velem, nem törődve azzal, hogy 2 kiskorút kéne etetni. Éljenek a csodálatos átgondoltsággal született magyar törvények, itt tényleg legálisan lehet éhen halasztani embereket (és hogy morálisan sem zavarja őket, az megint tűpontosan mutatja a népek fejtartalmának állapotát). Az, hogy még van mit enni, az összes családtagom (ideértve közeli és távolabbiakat, vér szerintieket és szerzetteket) és szinte sorban álló barátaimnak és nagyon kedves ismerőseimnek köszönhető, akik fizikai erőszaktól sem látszanak visszariadni némi pénzadomány átnyújtása érdekében. Jelentem, februárt abszolváltuk (köszönöm elsősorban Anyámnak és testvéreimnek), a márciusi túlélési stratégia kialakítás alatt!

Anyway, keep on  ....

És sokan mások, hozzám közelállók - Tél Kapitány nagyot markolt így a végére!

Küzd a áttétekkel, a kemóval, a csökkenő fehétvérsejtszámmal, apu halálával, velem, az unokáival, az anyjával, a fiaival, a világgal.

Anya: csak magadért küzdj, kérlek, a te sejtjeidért, a te örömedért, mert hiszem, hogy jár még neked is szépség az életből. Mindenki más megoldja magát, még ha nem is hiszed ezt el :)

a legkomolyabban mondom: BOLDOG ANYÁK NAPJÁt!

Én meg nézni se bírom az egészet, és ez jobban fáj, mint hogy apa tényleg meg fog halni. Anyumat próbálom támogatni két kemója közt, de hányingerem van az egésztől, és miközben anyu mondja a magáét a telefonban (mert ennyi tellik tőlem) én meg közben nyelek nagyokat és megpróbálok erős lenni, mert nem lehet összeomlani, mert ott vannak a gyerekek, ott van anyum, akinek túl kell élnie a mellrákot, ott vannak az öcséim, akiknek lakáshitelük van és valakinek észnél kell lenni, de közben tudom, hogy kurvára nem vagyok észnél én sem, de dolgoznom is kell és ott is észnél kell lennem, mert ha nem, akkor kivágnak a francba - a cégnél megszokott, hihetetlenül gerinces módon: azaz du 2ig dolgozol, majd megjelenik melletted a vezér, és megkér, hogy hadd kísérjen ki de iziben - és akkor miafenéből fizetem a válság sújtotta remek frankhitelemet.

Nem vagyok észnél egy kicsit sem, csak automata üzemmódra váltott az agyam, a testem. Vigyorgok a munkahelyen, ha poén van, elkommandírozom a sarjakat, ha dolog van velük, megyek ide-oda, csak haza ne kelljen, látni aput vagy anyut. Borzalom, amit csinálok.

Apa meg fog halni.

Karácsony előtt egy héttel be kellett vinni a kórházba. Mondjuk már hetek óta hülyeségeket beszélt időnként, én meg hiába mondtam anyámnak, hogy kéne egy CT a fejéről, mert hátha agyvérzés érte. Én se voltam elég erőszakos, meg meggyőztük magunkat arról, hogy a tapasz mellékhatása ...

Áttét az agyban, halánték és homloklebeny, ami sok mindent megmagyaráz. Maximum 6 hónap.

Szóval apa meg fog halni.

És nem tudom, mit mondjak a lányaimnak, akik pontosan érzik, hogy rohadt nagy baj van és képtelen vagyok azt mondani nekik, hogy nem lesz semmi baj, mert hát hiszen lesz. Mert apa meg fog halni.

Az én nagy és erős apám, akivel 3 egybefüggő mondatot nem váltottam az utóbbi időben, mert semmi igénye sem volt rá. Az az ember, aki mindenféle baja ellenére felásta a mami kertjét, meg eljött hozzám titokban tuját ültetni, pedig akkor már olyan szinten fájt a keze, hogy bele volt szürkülve. Kurva tuják!

Apám, aki egy volt a vasúttal. Sohasem volt más munkahelye, csak a vasút. Eljött nyugdíjba, kicsit tudott unokázni és most meg fog halni.

És most már csak egy számíthat: adják a fentiek, hogy ne legyen eszénél és adják azt is, hogy anyum kibírja.

És ha valaki innentől boldog új évet mer kívánni nekem/nekünk, azon végtelenül be fogok rágni. Elég az ilyen boldogságból.

Eddig se éreztem feltétlenül, hogy kesztyűs kézzel bánna velem az élet, most viszont az egész rohadt forrongó gulyáságyút a nyakamba baszta.

Apumat megoperálták, kiderült, hogy rák, de már áttét. Next step: keressük meg a primer-t.

Anyummal kedden megyünk biopsziára, valszeg neki is sikerült egy laza mellrákot beújítania.

Hja, tudom, fogjam be, egyik se az én testemben van.

Most vagy kollektívan belerohadunk mind, vagy minimum én fogok beleroppani.

Hé, Élet, nem ezt beszéltük meg az elején. Nem vártam rózsaszirmokat és dizni álmokat, de ez egyszerűen köcsögség már, amit csinálsz!

Persze, naná (tényleg!) - pedig nehezemre esik. Alapvetően ellenkezik a természetemmel/habitusommal, a gondolkodásommal, az életvitelemmel, az érdeklődési körömmel és amúgy mindennel, ami én vagyok.

Ez a legnagyobb hibám - ha már minden áron rangsorolni kéne hibáim tömkelegét.
Törekszem is, hogy lejjebb csússzon a listavezető - szerintem elég jól haladok :) - tekintettel a kiskorúakra nincs is más választásom.

Igen ám, de meddig is legyek az? A folyamatos határtologatásnak és horizonttágulásnak baromi egyszerű következménye van (mármint ha rugalmasságról beszélünk - mérnöki szempontból! - az nem lehet végtelen): úgy jár, mint az egyszeri asszony, aki nyolcat szült gyors egymásutánban. Arra riad, hogy megfordult benne a pótos IFA és észre se veszi, csak a kipufogóról benne maradt koromnyomokból.

Nem mesélem el a gondolati ugrásokat, ahogy ide jutottam, merthogy magam sem tudom már felidézni, de arra jutottam, hogy a gyerekeim vagy alkalmazkodnak hozzám, vagy alkalmazkodnak hozzám. MUSZÁJ most már nekik is, mert elfogytam, kimerültem, végem van és ha nem jutok a magam módján élményekhez sűrűbben, az csúnya véget fog érni.

A döntést meghoztam magamban, erre ma mindkét gyerekkel a fül-orr-gégén ültem. Arcüreggyulladás (mindkettőnél), no suli, no fizikai megerőltetés, stb. Szóval anya heppi, mint egy fületlen bögre. Ezobiszbaszosan most ez mit jelent (mer' már más kiváltó oka istibizti nem lehet!)?

Hja, apumnak vállízületi gyulladása van (igen, jobb kezes és a jobb vállában), anyumnak eltörött a jobb keze (igen, ő is jobbkezes); momentán nem tudnak sarjőrizni huzamosabb ideig, hisz még a saját higiéniájuk is gond, nem másé.

Szóval most akkor türelmesen várom, hogy mindenki felgyógyuljon, aztán talán akkor megint gondolhatok magamra is picit - úgy tizensok év múlva. Addigra meg egy undi kis ráncos és rikácsoló vénasszonnyá válok, combfixben, persze és kötött kardigánban, öregszagúan. Már megint milyen egy önző dög vagyok, hogy ez jutott eszembe :)

És vannak ilyenjeim is (meg több más is) és ettől hiperboldog vagyok (mondjuk ölég szánalmas, hogy néhány gönc tesz ilyenné, de hát aki céda, az céda ... so no surprise :D)

Az milyen ostobaság már, hogy valaki azt írja be a keresőmezőbe, hogy:

"nyáron kihíztam a ruháimat"

Mindezt február elején. Én most olyan jól mulatok ezen, hogy csak na :) (hogy miért is találat erre a blogom.... óóóóóóóóóóóójjjjajjj, nem merek belegondolni :D)

Az idős nők nemi szerveiről készült pillanatfelvételekre (ezt is keresték...) a blogomat találatként adni, mélységesen felháborító!

:)

hogy közösülne veled egy barlangi troll, az!

http://velvet.hu/blogok/randi/2013/02/02/miert_vagyok_25_evesen_is_szuz/

Most azért vagyok alacsonyabb társadalmi státuszú, mert szültem és elváltam?

Barátom, kurvára nézz magadba és rá fogsz jönni, miért is nem pörög naphosszat senki a kis farkincádon ....

Már a kisebbik is, ami abból a szempontból remek, hogy a logisztika nagyjából felére redukálódik.

Ma reggel fél óra alatt kiidegelt a kisebbik leendő osztálytársa, a Sanyika. Sanyika agyonrémült attól a lehetőségtől, hogy ő megokosodhat.

Ennek hangot adott, amit anyuka-apuka nem hallott meg. Nekem is _nagyon_ oda kellett figyelni, mert a tetőtérben rosszul terjed a hang.

Sanyika tutul, mert a tanterem eleve mészárszék kinézetű, a többi leendő kisdiák meg nyilván valami bűbáj vagy bódító halálos elegy hatása alatt ment be önként (és gálába vágva) oda. Véres húscafatok mindenütt, a tanárnénik szájából acél tépőfogak lógnak ki, és a gyerekeket csak azért tartják, hogy a tanerők hosszú ideig szívhassák az életerejüket.

Sanyikát meghallja végre apuka (érthetetlen, hogyan, hisz szinte belül tutult), anyuka még mindig nem vesz észre semmit, a karon ülő csimota is szinte néma.

Apuka megiramodik Sanyika felé, Sanyikából kiszabadul a hang és elrohan. Az elsőn utoléri apuka, aki valami fura nyelven nyugtatja (ne vinnyogjá má, mit kő fényi, azanyádúristenit bemész, mer nyakonbas... - felnéz, mindenki igyekszik nagyon nem észrevenni, ugye - váglak).

Hamarost kiderül, hogy Sanyika 6 és fél éve ellenére nem volt még közösségben. Már amolyan hétköznapiban. Mint amilyenbe a többi gyerek járt. Nagyjából fogalma sincs arról, milyen ez. Délutánra egy fővel kevesebb lett az osztálylétszám, mert Sanyikát elküldték egy évre oviba (pár napot már járt, ovi megírta az "elegendő" papirost - ki tudja, miért ....ill. mindenki tudja, hogy miért).

A napok nagyjából ilyen egyhangúan telnek. Jövő hétvégén gyerekek apja megnősül, útban a féltesó is, szóval dögunalom az élet.

Én meg jól felszólítottam egy hangot per munkahelyi emil, hogy legyen olyan jó, és olvassa már fel a Háború és Békét nekem, mert ezzel a hanggal még az Ariel reklám intelligens mosóporát is elhiszem :). Szombaton meg hajnalig roptam egy olyan dj zenéjére, aki Az akácos utat is latinra bírta keverni, na de ez egy ponton túl már mindegy volt. Ittam koktélt (elfelejtettem mi volt, de a fél veteményeskertet beleszeletelték, az biztos), nem volt rossz, de mégis inkább maradnék az egyértelműen butító alkoholok mellett, miszerint unikum, meg vodka.

Hja, autó: múlt héten elvittem elektronyos emberhez, mert nem nyitott ki a központi zár. Hosszas küzdelmek után a hátsó ajtón (azaz a Teve esetében a raktér) keresztül hatoltam be az ojjektumba, több perces derültséget okozva a lakópark összes munkába sietőjének - nyári kisizészerű ruházatban, körömcipőben ez pikk-pakk ment. Elektronyos ember 2 napi túrás után nem talált semmi hibát. Mondtam neki, hogy biztos passzióból meg kalandvágyból bújok nem hagyományosan a járműbe (ő ezen hosszasan elrötyögött), majd javallotta, hogy amíg végképp tönkre nem megy, használjam. Végül is, ha ilyen tempóban romlik, akkor uszkve 6 év múlva fogok nem kiszállni az autómból, gyerekekkel és bevásárlással súlyosbítva. A féltengely továbbra is kedves hangot ad ki kanyargás közben, ezt igyekszem egyenes utakkal kompenzálni (igen, majd szerelik!). Valamint új tünet bukkant fel: motorfék használata közben véletlenszerűen sikoltozásba kezd. Semmivel nincs összefüggésben, hacsak a csillagok állásával és a napi horoszkóppal nem (nem tudom a Tevéét, ez öreg hiba). Hozzáértő, idősebbik öcsém (másikhoz képest 3 perc fór, nagy idő) szerint hangosítsak a rádión. Megköszöntem a jó tanácsot, az autó azóta nem sikít (tényleg nem), most azon gondolkodom, hogy megfélemlítettem-e, esetleg bedaráltam valami nyestet - mindenesetre biztosan nem egy egész matrac került bele a motortérbe, mert azt megnéztem. (nem keresem meg a vonatkozó szakirodalmat, valamelyik Belsőség-posztban láttam ilyet, mert a művelt amerikai vidám és problémamegoldó)

És 4 likat kell elhelyeznem a hálószobám falán, viszont ebben már férfiúi magasságokba emelkedtem: MONDTAM, hogy meglesz :)

A kínaiak továbbra is köcsögök, egy amerikai megdícsérte a kiejtésemet (igen, az angolt), a német nyelvű kollégák viszont még mindig nem fogják, hogy elvileg német-képes vagyok, de kissé agresszív 'brauche Übung" felszólításomra hajlandóak meghallani, amit németkedem nekik.

Állítólag most volt a munkahelyi uborkaszezon - most a kollégákkal azt próbáljuk kitalálni, hogy milyen az, amikor épp nem az van, és nem merünk mélyebben belegondolni. De nagyon vidámak vagyunk és ez a lényeg :)

az ember, mikor olyan hír éri, amihez elvileg nincs köze, gyakorlatilag viszont az élet szívás részéből combosabb adagot juttat.

És el is gondolkodik, hogy ennyi jut. Persze, nem kéne elégedetlennek lenni, hisz van fedél, étel, minutumnyi elégedettségmorzsák. Debasssza meg, mit tett, hogy ennyi jár csak? NEM él, vegetál napról napra, távolabbi célokért áldozza be a mát, csak feladatok jutnak, élmények alig-alig, és macskás vénasszonyként fog meghalni a hintaszékében.

És most shiraz-t iszik és érfelmetszős zenéket hallgat, hátha ezek űzik el a halott öregasszonyból lakmározó macska képét.

ehhhhe, ... mennyire botránkoznátok meg azon, ha néha ilyen és ennél kicsit direktebb fotókat tennék ki?

A múltkor azon tűnődtem, hogy mennyi művészieskedő aktot avagy naturalista pornóképet lehet a neten találni. A kettő közötti szakasz számomra felfedezetlen volt (no, most azért a gúgöl segített, hogy rákerestem). Érdekes, hogy előbb tolódik az arcomba trutyipornós holmi, mint pl. ilyen.

Oké, tudom, nem csak a redtube-on és a velveten kéne a szexuális kultúrám bővíteni :)

Akartam a fészbúkra elhelyezni a szomorú liliomszálat néző elkeseredett arcú vénasszony (és épp mosolyogni próbáltam!) arca helyett egy némileg valósághűbb portrét, de számos próbálkozásom fulladt kudarcba.

Pedig mindkét gyerek aktívan próbálkozott visszaadni lüke annyuk ábrázatttyát.

Nos, számos aspektusból egész tűrhető a kép, teli vagyok mikroszkópikus részecskékkel, melyek akár vonzónak is mondhatók, na de az arc .... hát legalább egyes smirglivel esnék neki.

Csúnya vagyok. Pont.

Stuttgartban jártam a minap és készült pár kép.

A Mercedes Museum nagggyon profi, de kizárólag a legkényelmesebb cipőtökben induljatok neki!

A németek - mint mindent - ezt is elég alaposan körüljárták. Mivel a "túraútvonal" hosszú, pihenőhelyeket alakítottak ki, interaktív ismeretterjesztő szakaszokkal. A gyerekeket is végig lehet vonszolni tulajdonképpen, de olyan 8-10 év alattit nem érdemes, mert ők már 1920-nál elfáradtak :). A legizgibb a légzsák kipróbálása volt. Elvetemült szülők a pici babáikat pottyantották rá a zsákra, akik nem átallottak sikítva kacagni :)

És mert megígértem minority-nek, megírom, de inkább ide, mert szerintem nagyon érdekes.

Nem friss álom, már jó régóta forgatom magamban, és olyan plasztikus volt, hogy mai napig emlékszem minden pillanatára. Erősen zsé-kategóriás (na, nem ÚGY) akciófilm-jellegű, ami azért vicces, mert szinte sohasem álmodom ilyet (vagy nem emlékszem, ami ugyanaz :D).

......

faszkivan

És most kinyígtam magam :D

Romantische dizni-rajzfilmeket néztem a sarjakkal. Nem kicsit voltam irigy.

Aztán megnéztük a Mulan-t nem rajzfilmben és attól lett könnyebb a lelkem, hogy nem volt heppiend. Szerintem most már készíthetem a kötelet is a szocialitásomnak - még keresem a megfelelő helyet, hová is akasszam. Legyen szem előtt a himbálódzó hullája, vagy inkább dugjam el egy alkalmas pincébe (tudok egy helyet erre is)? És továbbá vajh tényleg ennyire reménytelen a helyzete eme képességemnek (lásd: feng-shui: szabaduljunk meg a nem működő dolgoktól), vagy rakogassam még, hátha újraéleszthető? Őszintén szólva ennek a reménye pusztult el bennem teljesen.

Ó, bakker, megin' depi-poszt lett!

És továbbá: hol a Hold a meséivel? Hiányzik! Kérem vissza .....

P.s.: 4 napja nem kapcsoltam be itthon a számítógépet - semmilyen célra, a munkahelyen meg nincs időm magánélni per gép. Bocs to All!

Úgy látszik, mégis jó munkaerő vagyok. "Új" munkahely szerint legalábbis, mert februártól egy szinttel feljebb léphetek. Nagyon büszke vagyok rá. Komolyan. Nincs hat hónapja, hogy ott dolgozom.

A pénz is több :), nem sokkal, de több. Végre jut egy pici rész ebből rám is, kicsit sűrűbben juthatok fodrászhoz (évente egyszer sikerült eddig) meg kozmetikushoz (hmmmm ... 3 éve nem voltam). A munka sok, de a régi helyen is sok volt, csak nem kaptam érte a vállveregetésen túl semmi elismerést (najó, az ember ne legyen telhetetlen, sok helyen még vállat se veregetnek).

Egészen embernek érzem magam így.  És ez jó.

Viszont anyum olyat mesélt, hogy még. Ugye, ő tavaly januárban nyugdíjas kívánt lenni. Az akkori jogszabályok ezt lehetővé tették, így már a tavalyi tanévet el se kezdte, sétálóidejét töltötte. Ma volt bent a nyugdíjbiztosítóban, hogy akkor meséljék el neki, tulajdonképpen nyugdíjas-e már, vagy csak amolyan könyöradományos senki. Pedagógusként mondjuk ezt az állapotot megszokta, de a tudás biztonság, hát mondják el neki.

Kiderült, hogy az a papír, amit a nyugdíjbiztosító tavaly januárban postázott neki, miszerint 40 év 147 nap szolgálati ideje van, az tulajdonképpen nem is úgy van, mert kiváló országvezetésünk 2011 év október hó 18 napján hozott egy olyan rendelkezést, miszerint a 98 előtti főiskolai évek NEM számítanak munkaviszonynak. Megismételném a két időpontot: 2011 január, ill. 2011 október. Októberben ő már elvileg nyugdíjas volt. De aztán most meg mégse. Így ő elesik azoktól a nyugdíjas jogosultságoktól, amik különben adottak lennének, egészen addig, míg a 62 évet be nem tölti.

Nos, ha ezt előre tudja, akkor nem jelenti be 2010 őszén a nyugdíjazási szándékát, hanem dolgozik szívesen még egy évet (ill. elvállalt volna még egy kisfelmenős osztályt, ami két évet jelent munkaviszonyban - az osztályra és a gyerekekre való tekintettel).

Nos, nem mintha szénné utazná magát meg élősködne a rendszeren, meg nem is tudom, mi járna neki még, mint rendes nyugdíjas, de ez így tervezhetetlen. Neki tudnia kellett volna 2010 őszén, hogy az országvezetés mit tervez majd 2011 őszén. Ez nonszensz.

De ő tehet róla, miért mert 52 januárjában születni, meg a nagyi a gonosz anya, szült volna decemberben, meg egyáltalán, miért is nem telepata.

Értem én, hogy a 40 évesen nyugdíjba vonulókat kell újra munkaviszonyba terelni, de azt látom, hogy az én szüleim az összes eddigi rendszerváltós izéből csak a szart nyerték meg. Béna kisemberek, mi? (ja, csak hogy érezzük valamit a kiadási oldalból is: apámnak _muszáj_ egy bizonyos szemüveglencsét használnia, ennek DARABJA 120ezer forint - ünnepi viselet is, fel meri tenni karácsonykor meg húsvétkor, különben meg vakoskodik; szürkehályoggal is rendelkezik, műtéti időpont meg 2014-re van :))

Próbáltam vigasztalni, hogy nekem még nyugdíjam se lesz, de igazából ez nem hatotta meg, mondjuk ezt is megértem. Hát, én se jókor születtem, az is biztos.

Hehe, és az öcséim észlelték, hogy nem jártam feléjük most már hetek óta :), meg is lepődtem, ugyanis viszonyunk hátizé .... finoman szólva: nem vagyunk összenőve. Viszont ha találkozunk, mindig szeretetteljesen lefikáznak valamiért, de legalább őszintén mulatunk rajtam. Nos, belátom, a világ legnagyobb humorforrása vagyok. Mindig megtudom, hol a helyem a világban!

Most egy aprókát szeretek élni! Igavonás oké, család úgyahogy oké, magánéletem semmi, de nincs is mikor olyat élni.

*toporzék*

Nyah, elmúlt.

Aztán meg mert jön a karácsony, igyekszik az ember rendet tenni odabe'. Leginkább azért, mert a sarjak megérdemlik, hogy viszonylag normális annyuk legyen a karácsony ürügyén.

Ez halmazatilag nehéz lesz, mert alapból se vagyok egészen normális, a sok munka erre rátesz egy kocsiderékkal, meg még alvásproblémáim is vannak. A jó múltkor például két harapás között aludtam el a kanapén, csudi élmény volt hajnalban egy 3/4 szelet félszáraz kenyérrel az arcomon ébredni.

Nos, az iskolai szünet ürügyén itthon vagyok szabin, a sarjak nagyjából leszarnak, de mégse lehet semmit se csinálni mellettük, mert amint kiérek a 4 méteres sugarú körükből, azonnal keletkezik valamiféle problémájuk. Nyilván a fürdőszoba pont kívül van a körön.

Aztán meg voltam munkahelyi mulaccságon, mert az év vége ezzel jár és ne mondják már, hogy mennyire antiszociális vagyok.

Nos, mivel alapvetően imádok táncolni, ha összeütnek két fedőt, az én lábamba beleköltözik a bugi. Ámde mivel a jóisten ekkora termettel áldott meg, erősen frusztrálódom táncilag. Tehát egyedül nem, a félhomály és a félteltház már igen. Így a délutáni matiné keretében rendezett gyártócsarnoki (raktár) táncest fél9 magasságától jó érzésekkel töltött el. Mondjuk az kissé zavart, hogy a hímek mennyire gyávák, viszont legalább senki se volt magasabb mint én :). A matiné-előadás azért jó, mert hamar vége, fél11-kor már otthon voltam. Belegondoltam, hogy régen akkor indultam csak el otthonról. Hja, ez lehet az öregedés, nem? Már ősz hajszálam is van (állítólag csak én látom, de ez nem igaz, vannak tárgyi emlékek :D).

És van hiperdrágán vásárolt csimmám is, ami gyönyörűűűűű! De most megtehetem, mert bár and|or nem, de más adott munkát, ezért úgy döntöttem, hogy ha valami ennyire tökéletesen áll a tökéletes lábaimon, akkor most megérdemlem. Sajnos, nem az angyalok hozták ajándékba - ezt már tavaly is szóvá tették a sarjak. Mondtam nekik, hogy én annyira neveletlen és csintalan vagyok, hogy nem érdemlem meg.

jah, és csináltam egy tesztet, és sajnos állati sok minden talált. És sok mindenre magyarázatot ad. És tényleg ilyen vagyok, jóreggelt, emberek.

Azt tudtam, hogy nem vagyok egy házitűzhely-őrzője alkat, de valahol élt bennem az a kislány, aki azt gondolta a felnőtt magáról, hogy süt-főz és gyereket nevel és boldog. Eddig.

Most a konyhám legnagyobb késével erőszakoltam halálba. Pá, rózsaszín álmok, üdv valóság és persze rohaggyak meg. Belőlem már nem lesz nő, vagy mi, nem tudom, minek törekszem.

Jah, link: http://mbti.tarhely.biz/tipusok/sp/istp/jellemzes

Nesztek, sok betű, cserébe a várakozásért :)

Heppi Karácsonyt, Humanoidtársak!