Igen, talán ez így nem a legjobb megfogalmazás, mert a kettőnek semmi köze nincs egymáshoz. Ahogy ezt olvasom, ez az ember álomvilágban él, ő beszél a magas elvárásokról, miközben meg (valószínűleg, legalábbis az írása alapján) egy kis fasz, aki olyan magas lóról beszél(het) mindenkivel, hogy képtelenség mellette megmaradni. A szuperművelt, extraintelligens mivoltában egyvalamit felejt el: hogy senki mást nem okolhat a magányosságáért, csak saját magát, viszont ezt a felelősséget nagyon szépen hárítja.
Én a munkám közben életekért felelek, mégis képes vagyok egy koncerten a jogász végzettségű, ledoktorizáciolódott cimborámmal egy koncerten csápolva üvölteni a szöveget, majd' 30 évesen. :D Vagy csak úgy elmenni bárhova szórakozni, NYITOTTAN, a sok érdekes tapasztalat ellenére megadni az esélyt bárminek, hátha a kivétel erősíti a szabályt(ami anno meg is történt, egy sima buliban ismertem meg a volt páromat, két évig voltunk együtt). Ugyanis nem csak "tinédzserek" keresnek társat, sőt, a szüzesség elvesztéséhez nem is biztos, hogy társat kell elsősorban keresni. 25 évesen meg pláne nem.

@KisPeye:
Libsi-izé vagy, mert mindenféle elemekkel közösködöl mindenféle alantas eseményeken éssőtderáadásul még hogy is viselkedsz hozzá (ilyen koros, meglett ember létedre) :D ;)
Amúgy milyen az a buli, ami nem sima? Illetve van-e egyáltalán sima?

a többi kérdésemet nem is merem már leírni :)))

@Zsit (nyau és rémizé):
Az a baj, hogy megettem az összes kukoricát, különben már mennék is a sarokba rájatérdepelni (bár főtten nem fáj)!! :D

Nem vagyok koros (kortalanság) nyilván, de már megkaptam, hogy 40 évesen is csápolni fogsz? Émmeg mondtam, hogy hát persze, ezen a zenekaron nőttem fel, nyilván ez nem múlik el (most konkrétan a koncertre értem). A sima buli meg olyan, hogy csak úgy menjünk el valahova, hogy máshol legyünk, és közbe igyunk. Nnna! :D

Amúgy bele se merek gondolni milyen kérdések maradhattak még Benned! :D

@KisPeye:
útényleg, a híres 40 év!
Onnantól aztán tényleg vége a világnak, ellep az öregszag és már csak a Muzsika TV-t lehet nézni/hallgatni, mert azt úgy ILLIK
:)
Nem kell annyit gondolkodni ;)

@Zsit (nyau és rémizé):
Szerintem is fa....öö baromság, szerencsére nem az én korlátoltságomat mutatja. Igen, az elvárások, az illik egy külön posztot érdemelne, köszi hogy megemlítetted, lehet megírom. :) A Muzsika TV meg a középiskolás emlékeket hozza fel Nekem pl. :D Volt egy törzshelyünk, és a másik társaság ott kért állandóan mulatóst, de mindegy is, nem akarok ennyire elkanyarodni. :)

Namost: én olyat nem írtam, hogy gondolkodni! Azért egy határt meghúzok én is, feleslegesen nem pazarlok! :D

No meg is írtam a posztot, még tegnap, ha érdekel tessél elolvasni! :)

ehhe. pár napja már 52, de a csápolás a kedvenc bandám koncertjén még mostanában is. :) és szarok rá ki néz vén hülyének.
az idézethez meg: egy kisköcsög lehet a szerzőíró. sosem kérdeztem meg a lányok végzettségét, munkáját, társadalmi státuszát. előbb-utóbb úgyis kiderül. ha meg nem, az sem baj, lényeg hogy jól érezzem magam a társaságukban.
(most elgondolkodtam. van akivel -ha néhanéha összefutunk- oltári nagyokat dumcsizok, hatszázszor megváltjuk a világot vagy végigröhigcséljük az estét, sosem tudunk egy mondatot befejezni mert a másik már vagy folytatja vagy más, legalább olyan fontos mondandó jut eszébe, ami rögtönazonnal kibukik belőle. és van akivel csak azért találkozom hogy ne sértsem meg, amúgy épp határeset a vele töltött idő minősége. és akkor most azt is elmondom hogy az előbbi ifjú leányról eccercsak kiderült hogy a legősibb mesterséget űzi, van pár félbehagyott oskolája - és rengeteg élettapasztalata, az utóbbiról meg hogy soksokdiplomás, világlátott hölgyike. naés?)

@Mr. Homn:
Milyen érdekes, hogy anno, amikor elkezdtem ismerkedni egy lánnyal (most egy konkrét esetre gondolok), sok esetben szó szerint kényelmetlenül éreztem magam mellette, feszengtem, nem tudtam önmagam lenni. Semmi reakció és érzelem nem volt leolvasható az arcáról, csak akkor ha a munkájáról volt szó. Többdiplomás, világot látott lányzóról volt szó. Végül is talált egy srácot magának, aki teljesen ugyanolyan, és szépen állnak egymás mellett mondjuk egy egész estés buliban. Aki pedig valóban megélte a dolgokat (és nem csak papíron megtanulta), annál valóban működik az egymás szavába vágunk dolog. Ő felszabadult, tud örülni mindennek. Legalábbis sok esetben.

Nyilvánvaló, hogy nem szabad senki felett sem ítélkezni, de számomra a legfontosabb mindig az egymással eltöltött idő minősége marad, az alapján, amit tapasztalok és nem az alapján, ami a papírokba bele van írva.