Úgy látszik, mégis jó munkaerő vagyok. "Új" munkahely szerint legalábbis, mert februártól egy szinttel feljebb léphetek. Nagyon büszke vagyok rá. Komolyan. Nincs hat hónapja, hogy ott dolgozom.

A pénz is több :), nem sokkal, de több. Végre jut egy pici rész ebből rám is, kicsit sűrűbben juthatok fodrászhoz (évente egyszer sikerült eddig) meg kozmetikushoz (hmmmm ... 3 éve nem voltam). A munka sok, de a régi helyen is sok volt, csak nem kaptam érte a vállveregetésen túl semmi elismerést (najó, az ember ne legyen telhetetlen, sok helyen még vállat se veregetnek).

Egészen embernek érzem magam így.  És ez jó.

Viszont anyum olyat mesélt, hogy még. Ugye, ő tavaly januárban nyugdíjas kívánt lenni. Az akkori jogszabályok ezt lehetővé tették, így már a tavalyi tanévet el se kezdte, sétálóidejét töltötte. Ma volt bent a nyugdíjbiztosítóban, hogy akkor meséljék el neki, tulajdonképpen nyugdíjas-e már, vagy csak amolyan könyöradományos senki. Pedagógusként mondjuk ezt az állapotot megszokta, de a tudás biztonság, hát mondják el neki.

Kiderült, hogy az a papír, amit a nyugdíjbiztosító tavaly januárban postázott neki, miszerint 40 év 147 nap szolgálati ideje van, az tulajdonképpen nem is úgy van, mert kiváló országvezetésünk 2011 év október hó 18 napján hozott egy olyan rendelkezést, miszerint a 98 előtti főiskolai évek NEM számítanak munkaviszonynak. Megismételném a két időpontot: 2011 január, ill. 2011 október. Októberben ő már elvileg nyugdíjas volt. De aztán most meg mégse. Így ő elesik azoktól a nyugdíjas jogosultságoktól, amik különben adottak lennének, egészen addig, míg a 62 évet be nem tölti.

Nos, ha ezt előre tudja, akkor nem jelenti be 2010 őszén a nyugdíjazási szándékát, hanem dolgozik szívesen még egy évet (ill. elvállalt volna még egy kisfelmenős osztályt, ami két évet jelent munkaviszonyban - az osztályra és a gyerekekre való tekintettel).

Nos, nem mintha szénné utazná magát meg élősködne a rendszeren, meg nem is tudom, mi járna neki még, mint rendes nyugdíjas, de ez így tervezhetetlen. Neki tudnia kellett volna 2010 őszén, hogy az országvezetés mit tervez majd 2011 őszén. Ez nonszensz.

De ő tehet róla, miért mert 52 januárjában születni, meg a nagyi a gonosz anya, szült volna decemberben, meg egyáltalán, miért is nem telepata.

Értem én, hogy a 40 évesen nyugdíjba vonulókat kell újra munkaviszonyba terelni, de azt látom, hogy az én szüleim az összes eddigi rendszerváltós izéből csak a szart nyerték meg. Béna kisemberek, mi? (ja, csak hogy érezzük valamit a kiadási oldalból is: apámnak _muszáj_ egy bizonyos szemüveglencsét használnia, ennek DARABJA 120ezer forint - ünnepi viselet is, fel meri tenni karácsonykor meg húsvétkor, különben meg vakoskodik; szürkehályoggal is rendelkezik, műtéti időpont meg 2014-re van :))

Próbáltam vigasztalni, hogy nekem még nyugdíjam se lesz, de igazából ez nem hatotta meg, mondjuk ezt is megértem. Hát, én se jókor születtem, az is biztos.

Hehe, és az öcséim észlelték, hogy nem jártam feléjük most már hetek óta :), meg is lepődtem, ugyanis viszonyunk hátizé .... finoman szólva: nem vagyunk összenőve. Viszont ha találkozunk, mindig szeretetteljesen lefikáznak valamiért, de legalább őszintén mulatunk rajtam. Nos, belátom, a világ legnagyobb humorforrása vagyok. Mindig megtudom, hol a helyem a világban!

Most egy aprókát szeretek élni! Igavonás oké, család úgyahogy oké, magánéletem semmi, de nincs is mikor olyat élni.