2013.12.29. 22:56| Szerző‘: Zsit (nyau és rémizé)

Én meg nézni se bírom az egészet, és ez jobban fáj, mint hogy apa tényleg meg fog halni. Anyumat próbálom támogatni két kemója közt, de hányingerem van az egésztől, és miközben anyu mondja a magáét a telefonban (mert ennyi tellik tőlem) én meg közben nyelek nagyokat és megpróbálok erős lenni, mert nem lehet összeomlani, mert ott vannak a gyerekek, ott van anyum, akinek túl kell élnie a mellrákot, ott vannak az öcséim, akiknek lakáshitelük van és valakinek észnél kell lenni, de közben tudom, hogy kurvára nem vagyok észnél én sem, de dolgoznom is kell és ott is észnél kell lennem, mert ha nem, akkor kivágnak a francba - a cégnél megszokott, hihetetlenül gerinces módon: azaz du 2ig dolgozol, majd megjelenik melletted a vezér, és megkér, hogy hadd kísérjen ki de iziben - és akkor miafenéből fizetem a válság sújtotta remek frankhitelemet.

Nem vagyok észnél egy kicsit sem, csak automata üzemmódra váltott az agyam, a testem. Vigyorgok a munkahelyen, ha poén van, elkommandírozom a sarjakat, ha dolog van velük, megyek ide-oda, csak haza ne kelljen, látni aput vagy anyut. Borzalom, amit csinálok.

Apa meg fog halni.

Karácsony előtt egy héttel be kellett vinni a kórházba. Mondjuk már hetek óta hülyeségeket beszélt időnként, én meg hiába mondtam anyámnak, hogy kéne egy CT a fejéről, mert hátha agyvérzés érte. Én se voltam elég erőszakos, meg meggyőztük magunkat arról, hogy a tapasz mellékhatása ...

Áttét az agyban, halánték és homloklebeny, ami sok mindent megmagyaráz. Maximum 6 hónap.

Szóval apa meg fog halni.

És nem tudom, mit mondjak a lányaimnak, akik pontosan érzik, hogy rohadt nagy baj van és képtelen vagyok azt mondani nekik, hogy nem lesz semmi baj, mert hát hiszen lesz. Mert apa meg fog halni.

Az én nagy és erős apám, akivel 3 egybefüggő mondatot nem váltottam az utóbbi időben, mert semmi igénye sem volt rá. Az az ember, aki mindenféle baja ellenére felásta a mami kertjét, meg eljött hozzám titokban tuját ültetni, pedig akkor már olyan szinten fájt a keze, hogy bele volt szürkülve. Kurva tuják!

Apám, aki egy volt a vasúttal. Sohasem volt más munkahelye, csak a vasút. Eljött nyugdíjba, kicsit tudott unokázni és most meg fog halni.

És most már csak egy számíthat: adják a fentiek, hogy ne legyen eszénél és adják azt is, hogy anyum kibírja.

És ha valaki innentől boldog új évet mer kívánni nekem/nekünk, azon végtelenül be fogok rágni. Elég az ilyen boldogságból.

 |   | Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://ittanyugatihatarszelen.blog.hu/api/trackback/id/tr315716787

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása