*toporzék*

Nyah, elmúlt.

Aztán meg mert jön a karácsony, igyekszik az ember rendet tenni odabe'. Leginkább azért, mert a sarjak megérdemlik, hogy viszonylag normális annyuk legyen a karácsony ürügyén.

Ez halmazatilag nehéz lesz, mert alapból se vagyok egészen normális, a sok munka erre rátesz egy kocsiderékkal, meg még alvásproblémáim is vannak. A jó múltkor például két harapás között aludtam el a kanapén, csudi élmény volt hajnalban egy 3/4 szelet félszáraz kenyérrel az arcomon ébredni.

Nos, az iskolai szünet ürügyén itthon vagyok szabin, a sarjak nagyjából leszarnak, de mégse lehet semmit se csinálni mellettük, mert amint kiérek a 4 méteres sugarú körükből, azonnal keletkezik valamiféle problémájuk. Nyilván a fürdőszoba pont kívül van a körön.

Aztán meg voltam munkahelyi mulaccságon, mert az év vége ezzel jár és ne mondják már, hogy mennyire antiszociális vagyok.

Nos, mivel alapvetően imádok táncolni, ha összeütnek két fedőt, az én lábamba beleköltözik a bugi. Ámde mivel a jóisten ekkora termettel áldott meg, erősen frusztrálódom táncilag. Tehát egyedül nem, a félhomály és a félteltház már igen. Így a délutáni matiné keretében rendezett gyártócsarnoki (raktár) táncest fél9 magasságától jó érzésekkel töltött el. Mondjuk az kissé zavart, hogy a hímek mennyire gyávák, viszont legalább senki se volt magasabb mint én :). A matiné-előadás azért jó, mert hamar vége, fél11-kor már otthon voltam. Belegondoltam, hogy régen akkor indultam csak el otthonról. Hja, ez lehet az öregedés, nem? Már ősz hajszálam is van (állítólag csak én látom, de ez nem igaz, vannak tárgyi emlékek :D).

És van hiperdrágán vásárolt csimmám is, ami gyönyörűűűűű! De most megtehetem, mert bár and|or nem, de más adott munkát, ezért úgy döntöttem, hogy ha valami ennyire tökéletesen áll a tökéletes lábaimon, akkor most megérdemlem. Sajnos, nem az angyalok hozták ajándékba - ezt már tavaly is szóvá tették a sarjak. Mondtam nekik, hogy én annyira neveletlen és csintalan vagyok, hogy nem érdemlem meg.

jah, és csináltam egy tesztet, és sajnos állati sok minden talált. És sok mindenre magyarázatot ad. És tényleg ilyen vagyok, jóreggelt, emberek.

Azt tudtam, hogy nem vagyok egy házitűzhely-őrzője alkat, de valahol élt bennem az a kislány, aki azt gondolta a felnőtt magáról, hogy süt-főz és gyereket nevel és boldog. Eddig.

Most a konyhám legnagyobb késével erőszakoltam halálba. Pá, rózsaszín álmok, üdv valóság és persze rohaggyak meg. Belőlem már nem lesz nő, vagy mi, nem tudom, minek törekszem.

Jah, link: http://mbti.tarhely.biz/tipusok/sp/istp/jellemzes

Nesztek, sok betű, cserébe a várakozásért :)

Heppi Karácsonyt, Humanoidtársak!