volt nihilileg.
Már egy fél órája azon röhögök, hogy a főnök szerint én egy rendkívül rafinált nő vagyok. Nem tudom, honnan veszi.
Bár, amilyen hülyeségeket ma mondtam, még a büfé-szakot sem nagyon ajánlották volna meg :)
Nem szégyenlem ám semmilyen mozzanatomat, meg állatira jólesne, ha ilyen nagyon okos nőnek hatnék folyton. De az nagyon unalmas lenne. Másrészt elgondolkodtam, hogy ez a Tourette-szindróma egész jó dolog, majd erre fogom, ha kőbunkó vagyok.
Néha nagyon nehezemre esik a cizelláltság. Ifjabb koromban komoly problémákat okozott, meg persze én voltam az igazság bajnoka. Azóta - jóanyám politikusi vénájának hála - megtanultam úgy kurvaanyázni, hogy a sértett fél még meg is köszöni. Az más kérdés, hogy nincs mindig kedvem ezt alkalmazni. Az én fejem lágya kicsit benőtt, viszont jóanyám meg lazult. Néha olyan beszólásokat ereszt meg, hogy én szégyenlem magam. Hogy ez most megint a korral jár-e vagy környezeti ártalom ... a fene tudja.
A szakszervezetis létemből meg nem sokat engedtem, de mióta a gyerekeim vannak, nem merek a tömeg elé állni, hogy csak a testemen keresztül :) Inkább hallgatok.
Érdekes, milyen lemondások jutnak eszembe - mármint amikről a gyerekes lét miatt le kell mondani. A többi olyan hétköznapi lemondás: nincs mozi, nincs esti iddogálás, nincs soppingolás, nincs napközbeni felnőttfilm-nézés. Egészen selyemhernyó-érzés - teljesen begubóztam. A pasizás/szédítés/cédázás kategóriáját már nem is merem mondani, mert hiszen ez nem egy pasizós blog :)! Pedig igény, az volna rá! Néha nagyon, még néhább nagyon utálom, hogy megszűnt a leány-élet. De legalább van mihez viszonyítani! :D
Ja, reggel meglátogattuk (volna) a gyermekorvost, merthogy a nagy lázban fetrengett, a kicsi meg összeokádott _mindent_. (nem hánytam mellé, pedig nagy volt a kísértés) Elviekben 8-tól van rendelés, gyakorlatilag meg kiírták, hogy a nyári szabadságolások miatt 9-11 és 14-16 között van. Nem értem ám.... miért csökken a rendelési idő? Hát ha egymást helyettesítik, akkor kevesebb az ember? Tehát mehetek még egyszer, mert beteg gyerekkel ez ihajlacsuhajla tevékenység. A munkahely meg toleráns.
És a faszom kivan attól, hogy folyton betegek lesznek egy-egy apás találka után. Nem azzal szeretem a gyerekeket, hogy azt eszik, amit akar. Istenem, csak egyszer okádna össze neki mindent valamelyik (fúúúj, számra csapok - ilyen görény kívánságot! :D)!
