Jelentem, túléltem.
Már csak 2 hétig kell fosnom, míg megjön a szövettan.
Amúgy ritka vidám ambuláns operáció volt, röhögtünk össze-vissza. Szegény doki a végén megkért, hogy ne vigyorogjak annyira, mert cikkcakkos lesz a sebem :D.
De hogy milyen hülye vagyok! Sokan voltak, így szerencsétlen asszisztensek csak úgy szórták ki a "betegeket". Engem is. Pedig annyi kérdésem lett volna. De nem hagyták. Ennek következtében, félig felöltözve, szabok ki a kisműtőből, meg rohannék már hazafelé, mikor észleltem, hogy a nénikék a rendelő előtt hevesen magyaráznak nekem valamit, meg vigyorognak ezerrel. Megálltam, nézek rájuk okosan, ők meg mutogatnak a lábamra.
Hát simán kijöttem a csizmámom a kék, műtős-zacsikkal. És ha nem szólnak, hazáig büszkén viselem. Én olyan izé vagyok :))))))
Tegnap délután/este meg szörcs nyújtott nekem lelki támaszt. Meglátása szerint annyi önbizalmam van, mint egy réteslapnak. Hát szó-mi-szó.
Annyit tudtam hozzáfűzni, hogy sok mindenben igaza van, mert az ember ugye hiába tudja, mik az értékei, ha pont azokban nem kap a világtól (vagy akárkitől) pozitív visszacsatolást. Nőként keveset kaptam (mostanában többet), a munkatapasztalatom, tudásom alig-alig kell valakinek (buzi egyedülanyaság), pedig nagyon tudok igát húzni, a gyerekek néha-néha idegileg szétcincálnak (jó, egyedül minden durván nehezebb a hétköznapokban), a volt házasságom egy csődtömeg (egyértelműen kudarcélmény), a szüleimnek nem tetszik az életvezetésem, i tag dalse. Szóval az élet elég sok frontján sikerült izmosan nem-teljesítenem.
Most remek munkahelyem van, de már többször említett okok miatt nem tökéletes. Hozzáteszem, itt aztán alig tudom hasznosítani bármely tudásomat.
A gyerekek, hát, önzőzök kicsit, így "pihentebb" vagyok, ami nekik is jobb.
Anyám/apámék meg .. na, itt nem lesz változás. Fül becsuk módszer rulez!
Számomra most leglényegesebb: a nőségemet elég későn leltem meg, nehezen ment. És persze az alapvető hibákat is elkövettem anno. Netes társkeresős kalandozásaim során sem volt olyan pasi, aki ne akart volna többet. Én meg aljas-mocskos kihasználós voltam, mert nem bírtam elviselni őket. Tudom, magasan a léc, talán oktalanul. Majompásztor rendesebben ki tudná fejteni, hogy mennyire jó x-edik fasztarisznyájának lenni egy hejjjespasinak. Vagy hogy ego-t növelni jártam oda mindenféle statikkal, meg egyéjszakás hancúrokkal.
Na, köbö azóta veszem észre a szemekben a "demegdugnálak" tekintetet. De ez már kevés. Nem tagadom, egy ideig épp megfelelő volt. Mer' azér' a demegdugnálak se rossz ám ;)
