Nézegetem már pár napja ezt a szegénység-blogot.

Van a Szegényember, meg van annak a felesége. És ők szegények. És ki kell jönniük a kötelező kiadások (értsd lakhatás) után megmaradt havi 18 ezer jó magyar forintból.

Felbuzdultam, mondom csak kiderítem, hogy én ki tudok-e jönni ennyi lóvéból.

Nagy hirtelen összeadtam az összeadandókat és hát tulajdonképpen nem is értem, hogy hogyan csinálom.  Mert persze nekem is vannak kötelező kiadások, amik sajnos nemcsak a lakhatásból állnak. Az autót is ide sorolom, mert enélkül nem is érnék oda időben sehová. Meg kötelező a kisebbik fenekére a pelenka is. Mert ugye, ha nem kap, akkor .... nah, ezt mégsem írom le :D

Kötelező még az óvodai és bölcsödei térítési díj is.

Kötelező a telefon is, mert az kell (itt tudok még takarékoskodni).

Meg van még kötelező diákhitelem (a fene a belüket nekik is), meg kötelező a megtakarítás is beteg, valamint öreg napjaimra.

A lényeg: nekem kevesebb összeg áll rendelkezésemre egy havi étel és egyebek megvásárlására.

Hármunkra.

Mondjuk nem olyan vészes a helyzet, mert annyit eszünk hárman, mint egy kismadár. De azért lehet bűvészkedni. 

Nagyon ügyes vagyok ám :DDD

És remegve várom a sok ember által eleve a szemetesbe helyezett reklámújságokat. Minden héten.

Jaaaaa, és utálom az SMS-eket. Mindig csak "bankszámla-értesítő levonásról" típusú üzenet jön. (nojó, egészen ritkán kapok azért másmilyet is :D)

P.s.: Van luxuskiadásom is: heti egy női lap.... és nem a Kiskegyed, meg a Cosmo. Valamint itt az internet. Ezekről  - még - nem vagyok hajlandó lemondani.