Leginkább azért, mert amit írnék, azt nem lehet, a többit meg nem érdemes.

Megjegyezném mellékesen, hogy nagyon-nagyon tavasz van, meg batynak a kutyák, meg zümmögnek a fák .... én meg nézem meg hallgatom; ennél kulturáltabban nem tudom kifejezni magam :), bátrabban meg nem merem, mer' nyúl vagyok :)

Ebből fakadóan csillivilli a lakás, hellyel-közzel rend is van.

A konyhában a múltkor például felhelyeztem 3 darab polcot, hirtelen felindulásból. Nos, mivel valahogy soha senki nem akkor ér rá, mikor én azt gondolom, ezért megcsináltam magam. Hát nemá' hogy csak hím tud lyukat fúrni, ugye.

A melóhelyen segítettek 3 darab körfűrészes-vágással, de az élfóliákat én tettem fel, mértem, fúrtam, csavartam. A tenyerem cafatokra is szakadt, meglátszik, hogy rosszul felszerelt a háztartás és hiába próbáltam, a nem fordulatszám-szabályzós fúróval nem lehet csavarozni. Pedig nagyon koncentráltam :).

Eltettem a téli ruházatot, a nyárit meg elő. Nos, minden úgy néz ki, mintha vákumzacsiban tároltam volna és VV Évi vasalta volna. Szóval moshatok ezerrel. De lefeleztem a darabszámot, mert a ruháim felét kihíztam :)

(Erről jut eszembe, hogy az önértékelési zavaraimon segíthetne valaki, mondjuk egy finanszírozott plasztikai műtét-csomaggal - az egyik részét még tb-re is megcsinálnák, ha nagyon megtalpalom a dolgot, de csekély rá az esély -, és nem, nem segít az, ha mondogatják, hogy mennyi rosszabb adottságú nő van. Nem érdekel: ők nem én. Gyanítom, hogy ők se túl boldogok a bőrükben. Ja, tudom, a boldogság belülről fakad, pillanatnyi, blaaa-blabala-blaaa-blablabla.)

Amúgy magyarországi szolgáltatóipar meg a hozzáállás.

Kaptunk árajánlat, drága. Mégis ettől rendel. Várás. Végre kész. Nem minden. Álmélkodós felháborodós. Mindegyezés, rendeléselhozás. Számla. Nincs. Még mindig nincs. Utalnánk. Nem-nem, kápé. Háde! Dede! Faszombaszmeg, nesze. Számla nincs. Másnap: anyád? Számla nincs. Harmadnap: APEH, ha nincs számla. Végre van, nem az az összeg, ami árajánlott vala, sőt, az sem, ami megegyezett vala, sőt, az sem, amennyi készpénz otthagyva vala.

Hajamtépés vala. Diszkrét ordítozás, mindenki picsába elküldözés. Sztori vége.

Á, dehogy vége. Még egy számla, mert valami kimaradt. Kurva jó (tényleg kimaradt). Kifizet. És csütörtökön beszart a rendelés. Kardba dőlés.

De azért hozzunk törvényt az egyenruhás bűnözés ellen.

(nahát, tisztára olyan lettem, mint Alekosz: mennyit írtam a semmiről ....)

P.s.: nem nézem a ValóVilágot, de a hogyvolt-on olvasom, ezért vagyok _ennyire_ jól tájékozott