2009.09.22. 20:49| Szerző‘: Zsit (nyau és rémizé)

nem vidám poszt. Bocs.

Reggel:

A tököm tele van a telekommunikációs céggel (a magentával, azzal!). Még múlt hónapban kp-fizettem a számlám, erre a hülyék jól levonták a folyószámlámról még egyszer. No problem, majd akkor ebben a hónapban nem fizetek. Ja, ahogy a Móricka elképzeli! Ebben a hónapban is levonták. Grrrrrrr! Telefonos üf: kibebaszott sok menüpont, a kapcsolás ügyintézőhöz eltűnt! Tényleg, én kérek elnézést! Miért nem tudom a problémámat besorolni a felajánlott lehetőségek közé. Oké, net. Saját üf. "Barangolok". Tök ideg vagyok már. Nem lehet, nincs, nem hozzáférhető. Oké: e-mail. Hiba, próbáljam meg később. Anyátok! Bementem a Pontba! Hejjj, micsoda jól tettem!

Megtudtam, hogy a XXI. században, egy telekommunikációs cégtől nagyon nagy elvárás, hogy az automata számlázási programjuk figyelje a fogyasztó befizetéseit és ha túlfizetés van, akkor korrigáljon! Merthogy én azt hogy gondolom, micsoda káosz lenne akkor! Hát naná. A szar villanyosok, meg gázosok, meg vizesek és egyebek a szar rendszerükkel erre minden további nélkül képesek! Kicsit agresszíven viselkedhettem, mert 3 telefon után azonnal intézkedtek, a pluszban levont pénzt még ma visszautalják!

Este:

Gyerekek haza az apjuktól, full pörögve. Nagy nehezen értékelhetővé lehetett őket halkítani (nem, nincs rajtuk mute gomb!), így esti tevékenység. Egyik fontos alkotóelem a megágyazás. Ez új tudomány (ahogy a rendes hajtogatás is), így nagy lelkesedéssel űzi mindkettő. A nagyobbik teljesen önállóan! Na, míg én a kisebbiket rendezem, egyszercsak kiabálás: jajjjjjjaaaaajjjjj, anya, az ágyam, az új ágyam! Bakter, gyerek fél pillanat alatt totál lekapta az ágy fekvőfelületét a nyitórugóról. Helyben sírógörcsöt kaptam - a gyerekek nagy rémületére - és a "hatalmas" szobában megpróbáltam összerakni az ágyat. Komolyan nem értem, hogy sikerült. Ugyanis tök párhuzamosan kell tartani a fekhelyt, hogy a két rugóra rendesen rácsússzon, mindeközben a rugókat is igazítani kell, mert azonnal megfeszülnek különben, kiugranak a helyükről, satöbbi. A felület szélessége (hosszúsága - ízlés szerint :D)170 cm. Nem is tudtam, hogy ekkorát tudok ölelni!

Gyerek meg csak mondta-mondta: Anya, sikerült, ne sírjál, nagyon ügyes vagy, anya, miért sírsz, hisz összeraktad!

Ja, tényleg... faintos vagyok, megoldom... csak tudod kislányom, ez nem az anyukák dolga.

 

Ölelésre vágyom! Most! Azonnal!

Címkék: munka csoda ügyes vagyok sarjak  |   | 3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://ittanyugatihatarszelen.blog.hu/api/trackback/id/tr131400396

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Lena. 2009.09.24. 14:17:27

Nagyon édesek lehetnek a lányaid. :)
Azért jó lenne, ha nem kellene idő előtt felnőniük. Ilyen vészhelyzetben sem lehet az apjukat felhívni, hogy segítsen? Messze lakik? A gyerek közös és jó lenne, ha értené, hogy nem tudsz mindent egyedül megcsinálni, legalább olyankor segíthetne, amikor a gyerekekről van szó. Nem lehet vele ilyesmit megbeszélni?

Zsit (nyau és rémizé) · http://ittanyugatihatarszelen.blog.hu 2009.10.01. 10:41:25

@Lena.:
Ó, tudja ő azt nagyon jól, hogy mindent nem tudok én sem :(
De nincs kocsija, és este fél 9-kor elég homorú riasztani őt, bármi is a gond. Egyáltalán nem rugalmas ember :(

díva naíva 2009.10.20. 22:56:51

Hát mit mondjak, mitől olyan kísértetiesen ismerős az érzelemvilág?? Nem semmi, igazad van :)
süti beállítások módosítása