van a torkomban. Jobban mondva iszonyat mód fáj. Alig bírok nyelni, könnyek szöknek a szemembe sokszor. Ez volt egy hete már ... aztán jobb lett. Sokkal :). És tegnap délután óta megint.

Hát mivel egyéb tünetem nem van, kénytelen vagyok a jól bevált pszichés dolgokra gondolni. Azaz most vagy nagyon együttérzek a gyerekkel (mandulaműtét - "csak" orr, nade akkor is!), vagy a már megtapasztalt cucc: nem mondok ki dolgokat, és ez kvázi gombócot formáz a torkomban. Tudom, ha kimondom, akkor megkönnyebbülök. Csak nem tudom, hogy mit kéne :). De muszáj lesz rájönnöm, mert nem nagyon bírom ezt az állapotot.

(innen loptam: http://gombocsekli.blog.hu/tags/gomb%C3%B3c )

 (ezt meg innen: http://buvosszakacs.blog.hu/2007/06/25/makos_turogomboc?fullcommentlist=1 )

Ha megvan, akkor már csak a bátorságot kell összelapátolni, hogy ki merjem nyitni a számat!

P.s.: Tuuuuudom, posztolhatnék gyakrabban is!