Érdekes, hogy kívülállók milyen jól meg tudják ítélni, hogy milyen a másik ember.
Tegnap megítéltek. És amolyan óvodás módon próbáltak bántani. Majdnem reagáltam, de aztán eszembe jutott, hogy aki észérvekkel nem tud hatni, az előveszi az érzelmi oldalt és minősít. Okkal vagy ok nélkül, az most mindegy. De megteszi.
Egyik ismerős is meséli itt a blogon, hogy szaranya.
Szép.
Mondtam neki, hogy én is az.
Feldobódtunk.
De ettől persze szaranyák maradtunk. Nem vagyunk eleget a gyerekkel. És miért nem fogad szót? Megmiértordítagyerek? Nemtisztelnek. Bezzegnálamilyennincs.
Hurrá.
Miért jöttél vissza dolgozni? Ki van a gyerekkel? Jézusmáriabölcsi. Aztakicsigyereket?
Hozzá a tekintetek.
Ilyenkor gondolatban szemöldök felszalad. Némi elmélkedés, hogy kellene valamit reagálni. Aztán fejben legyintés: ehhhh, nem éri meg!
Amúgy meg:
