Hogy nálam is olvassatok ilyesmiről.
A mai sztori úgy egy hete kezdődött, igencsak extrém módon.
Két hete, egy pénteki nap beléptem egy cipőboltba, ahová tíz évente egyszer megyek be. Sajnos nagyon jó cipőik vannak, sajnos nem nekem szabott árakon. De önkínzó vagyok néha.
És ahogy ott nézelődöm, megütötte a fülemet egy mondat: Figyi X, nem jutott eszedbe senki, aki ilyen-olyan, és akar/tud dolgozni, meg még németül is beszédképes?
Azt gondoltam magamban, hogy ez a pasas rólam beszél! Aztán a fene tudja, mi szállt meg, de közbeavatkoztam :). Lényeg: telefonszám megadása, emberünk hívott is hétfőn, hogy akkor találkozzunk. Szerdára meg is beszéltük.
(Mielőtt szó érné a ház elejét, el kell mondanom, hogy szeretem a jelenlegi munkám. Sőt. De valamivel több jövedelemmel honorálhatnák! És persze az ember lánya ilyenkor keresi a lehetőségeket, mert enni kell adni a sarjaknak, a munka-szeretetből nem laknak jól.)
A "munka-megbeszélésen" hamar kiderült, hogy az MLM módszer ismételten nem nekem való, viszont emberünk szemérmetlen módon flörtölt velem. Nem tértem magamhoz. Most ez hülye, vagy tényleg nőnek néz? És majdnem megsértődött, mert ki bírtam fizetni a kávémat :)
Itt ismét közbeszólok a saját gondolatmenetemnek, mielőtt ledorongoltok. Igen, csodálkoztam. Nekem nem szoktak szépeket mondani, mert miért is tennék? Nem vagyok az. Nagyon sokáig nem tudtam "hordani" magam, fogalmam nem volt arról, hogy nő-kategóriába esem-e egyáltalán. nem ismertem/ismerem a klasszik női fegyverarzenált, nem tudok ártatlan szemekkel pislogni. Életkor szerinti fénykoromban csak annyit tudtam, hogy karcsú vagyok és magas, "buli-sötétben elmegy"- eset, ha táncolni hagyják lenyűgöző. És körülbelül ennyi. Régvolt összes pasimat táncparketten szedtem össze. Esetleg kosárpályán. Valami tényleg lehet a mozgásomban :). De nem mondanám, hogy dúskáltam a lehetőségekben, igaz, ha az ember nincs a helyén, nem is tud kisugárzása lenni (bármennyire is elcsépelt izé ez).
Azóta nagyon kemény lecke árán tanultam meg nőnek lenni, sok-sok mikrosérüléssel. És állítom, most jobb formában vagyok, mint valaha voltam. Mármint nőség tekintetében. De nem lettem szép. És felismerem azt a bizonyos villanást a szemekben: demegdugnálak. Csakhogy ez már kevés. Volt idő, mikor ezzel önigazoltam. Ma már persze nem. És aki szépeket mond, élből nem hiszem el. Szóval ahogy anno a társkeresőn írtam: tessék agyasnak, kreatívnak lenni! Amíg nem látom, hogy valaki erre képes, addig nem érdekel, hogy hogy néz ki. Utána meg már azért nem érdekel. A legnagyobb erogén zónám ugyanis az agyam!
Mivel jött a dubaiozás, ezért a gondolataim terelődtek igen hamar, ha szabad így fogalmaznom. De! (mindig van :D) A hejjjjespasi (mert az volt!) tegnap felhívott, hogy találkozzunk már, és nem munka miatt. Olyan szinten zavarba hozott ezzel, hogy igent mondtam (meg kíváncsi is voltam, mint állat). Nagyon sok kérdés kavargott bennem! Miért akar ez velem találkozni? Nem hiszem, hogy az egyszerűen ágyba vihető, kiéhezett nőstény rína le rólam! Akkor meg mit akar? Hisz nem fogunk együtt dolgozni sem!
Egy órája jöttem haza a "randiról". És így legyen ötösöm a lottón :)
Hejjjjjespasi tényleg nőnek nézett ugyan, de nála ujjgyakorlat szinten megy, és persze az üzlet-építésben is ezt a képességét használja. A jelek szerint nagyszerűen. Olyan nagyon önelégült formában csinálja, hogy szinte jól áll neki. Hihetetlen természetességgel, olaszos sármőr módjára csavargatja - korosztálytól függetlenül - a nőket az ujja köré. Érdekes volt :), és mivel szemlátomást egy szavát se hittem el, nem sokra jutott velem. Azért jókat vigyorogtam, meg ittam egy rendes kávét.
Ja, és a fiút mindenképpen kiemelt PUA-díjra javaslom :DDD
És mindjárt kiteszem azt a posztot is, amit a szakítósra küldtem be anno. Elég sok mindent megmagyaráz.
Upgrade:
Elfelejtettem leírni az öltözetemet :)
Szóval boszorkánynak sikerült lennem, igaz seprűmentesen :)
Fekete, bő (kvázi)selyemszoknya; fekete, vállán és csuklójánál csipkés, ejtett nyakú top; fekete csipke combfix; fekete, fűzős kiscsizma.
Erre semmi esetre sem lehet azt mondani, hogy bájos ;)
