2008.12.02. 22:11| Szerző‘: Zsit (nyau és rémizé)

babák

Ez megrázott. Nagyon.

Mit véthettek azok a kis lelkek, hogy nyomorult porhüvelyükről senki sem tud vagy akar gondoskodni.

Megértem én a szülő(ke)t is, hisz épp elég lehet egy halott gyermekkel szembesülni a szülés euforiája után. De nem-nem-nem tudom elfogadni, hogy nincs búcsú, hogy nem érdemlik meg a tisztességes elköszönés lehetőségét. Nem kell csinnadratta, csak egy szál gyertya, koppanó rögök a kis, fehér koporsón.

Aztán az addig el nem sírt könnyek. Mosni kell a szívet, a lelket.

Hideg tepsikben, csempézett falak között, sötétben van 50 apró, meggyötört test. A szülök testének romjai. Hát miért nem hagyjátok békében őket????

Én sírok helyettetek.

 |   | 4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://ittanyugatihatarszelen.blog.hu/api/trackback/id/tr94800599

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Elanor_42 2008.12.06. 18:40:06

"Ám a gyermekük elvesztését megért családok általában nem akarnak újból szembesülni a tragédiával."

Ez mekkora hülyeség már, vagy csak én nem értem?
Mi az, hogy újból? Egy nagy lótúrót. Addig, amíg el nincs temetve, addig az egyetlen szép hosszú gyászfolyamat, sőt, még utána is, gondolom: akár évekig. Nem?
Félünk kimondani, hogy egyesek a félresikerült, nem eredményes "végtermékkel" nem akarnak törődni? Vagy ez eretnek gondolat? Segítsetek.
Mégis mennyibe kerülne egy ilyen temetés? Kíváncsi volnék.

Zsit (nyau és rémizé) · http://ittanyugatihatarszelen.blog.hu 2008.12.06. 23:08:11

El,

ellent kell mondjak. Mindenki sokk-hatásként éli meg a halott gyermeket. Sokan vannak vele úgy (beszéltem pár ilyen anyukával), hogy nem kibeszélik, megggyászolják, hanem úgymond elodázzák a fájdalmukat. Az idő múlásával tompul ez a fájdalom. Ha temetéssel zárul az egész, belátható időn belül, akkor az olyan véglegesnek, szimbolikusan és mindenféle értelemben lezártnak hat. És az is. Végleges. Ha nem lehet /nem tudják / nem akarják a temetést, akkor nincs meg a "feloldás", csak valahogy szőnyeg alá van seperve. Ha ez a huza-vona hónapokig tart, és akkor kell egyszercsak eltemetni, akkor újra a szemébe vágják az egész szerencsétlenséget, amit odáig jól betakart a családi szőnyeg. Én legalábbis így gondoltam.

Amúgy a felvetés érdekes: nem akarnak törődni.... hmmm, vagy gyávák törődni vele? Furák ilyenkor a szülők, komolyan mondom. Némelyek teljesen rabjává válnak mindenféle ezoterikus irányzatnak. Ijesztő. Mások meg megkérgesednek. Ez még ijesztőbb.
Már miért lenne eretnek?
Miért, az ultrahangon fogyatékosnak diagnosztizált babák elabortálását ki ítélheti el? Elég szép számban vannak olyanok, akik nem vállalják ezt a terhet. És nem tudok rájuk követ dobálni ezért. Fogalmam sincs, hogyan döntenék... (mennyit gondolkodtam pedig anno ezen, de még ma sem tudom)

Egy temetes minimális ma Mo-n 100 ezer forint, de ez kábé a köztemetés. Ennél csak drágább temetés a jellemző.

Elanor_42 2008.12.07. 00:46:28

egy barom vagyok, neked van igazad.
arról már olvastam, hogy az anyák képesek rá, hogy ha nagyon nagy trauma éri őket - mondjuk ők csinálnak hülyeséget - akkor kvázi amnéziásak lesznek, h túl tudják élni.
de ilyenkor nincs egy apa, egy nagyszülő, vagy bárki, aki rendelkezne a temetésről?
a halottakat el kell temetni, ezt már 5000 éve tudjuk.
de ezeknek a pici testeknek a kórházkertben történő eltemetése is ennyibe kerül? vagy félreértettem valamit?

Zsit (nyau és rémizé) · http://ittanyugatihatarszelen.blog.hu 2008.12.07. 01:17:37

Ne hülyülj már meg, most ezért lennél barom?

Az a baj, hogy az anya iránti kíméletből sokszor szóba sem merik hozni a témát. Aztán meg szép lassan elsikkad. De sajnos gyakoribb az, hogy átveszik az anya hozzáállását, na meg a nemtörődömség. A legszebb, hogy (faluhelyen hallottam!) ilyenkor még a nagypapa az anya háta mögött még rá is beszélt, hogy micsoda némber.
De ilyenkor persze az első az anya, aki mindenképpen segítségre szorul (tudod, mindig az anyát mentik....). De hát nem őrült, nem zárt osztályra való, senkinek sem árt... Ehhh, már gyűlik is bennem az indulat!

Igen, ott is. Meg kell váltani a sírhelyet, közegészségügyi előírások miatt egy csomó cuccot kell fizetni mindenféle fertőtlenítés, meg ilyen izék miatt. A legegyszerűbb fa-koporsó sincs meg 50ezer alatt. Ja és hát mindent a temetkezési vállalkozók intéznek, mivel ők értenek hozzá. És ugye, Jézus koporsóját sem őrizték ingyen. (most majdnem tettem ide egy smiley-t!)
süti beállítások módosítása