Ez megrázott. Nagyon.
Mit véthettek azok a kis lelkek, hogy nyomorult porhüvelyükről senki sem tud vagy akar gondoskodni.
Megértem én a szülő(ke)t is, hisz épp elég lehet egy halott gyermekkel szembesülni a szülés euforiája után. De nem-nem-nem tudom elfogadni, hogy nincs búcsú, hogy nem érdemlik meg a tisztességes elköszönés lehetőségét. Nem kell csinnadratta, csak egy szál gyertya, koppanó rögök a kis, fehér koporsón.
Aztán az addig el nem sírt könnyek. Mosni kell a szívet, a lelket.
Hideg tepsikben, csempézett falak között, sötétben van 50 apró, meggyötört test. A szülök testének romjai. Hát miért nem hagyjátok békében őket????
Én sírok helyettetek.