Már a kisebbik is, ami abból a szempontból remek, hogy a logisztika nagyjából felére redukálódik.

Ma reggel fél óra alatt kiidegelt a kisebbik leendő osztálytársa, a Sanyika. Sanyika agyonrémült attól a lehetőségtől, hogy ő megokosodhat.

Ennek hangot adott, amit anyuka-apuka nem hallott meg. Nekem is _nagyon_ oda kellett figyelni, mert a tetőtérben rosszul terjed a hang.

Sanyika tutul, mert a tanterem eleve mészárszék kinézetű, a többi leendő kisdiák meg nyilván valami bűbáj vagy bódító halálos elegy hatása alatt ment be önként (és gálába vágva) oda. Véres húscafatok mindenütt, a tanárnénik szájából acél tépőfogak lógnak ki, és a gyerekeket csak azért tartják, hogy a tanerők hosszú ideig szívhassák az életerejüket.

Sanyikát meghallja végre apuka (érthetetlen, hogyan, hisz szinte belül tutult), anyuka még mindig nem vesz észre semmit, a karon ülő csimota is szinte néma.

Apuka megiramodik Sanyika felé, Sanyikából kiszabadul a hang és elrohan. Az elsőn utoléri apuka, aki valami fura nyelven nyugtatja (ne vinnyogjá má, mit kő fényi, azanyádúristenit bemész, mer nyakonbas... - felnéz, mindenki igyekszik nagyon nem észrevenni, ugye - váglak).

Hamarost kiderül, hogy Sanyika 6 és fél éve ellenére nem volt még közösségben. Már amolyan hétköznapiban. Mint amilyenbe a többi gyerek járt. Nagyjából fogalma sincs arról, milyen ez. Délutánra egy fővel kevesebb lett az osztálylétszám, mert Sanyikát elküldték egy évre oviba (pár napot már járt, ovi megírta az "elegendő" papirost - ki tudja, miért ....ill. mindenki tudja, hogy miért).

A napok nagyjából ilyen egyhangúan telnek. Jövő hétvégén gyerekek apja megnősül, útban a féltesó is, szóval dögunalom az élet.

Én meg jól felszólítottam egy hangot per munkahelyi emil, hogy legyen olyan jó, és olvassa már fel a Háború és Békét nekem, mert ezzel a hanggal még az Ariel reklám intelligens mosóporát is elhiszem :). Szombaton meg hajnalig roptam egy olyan dj zenéjére, aki Az akácos utat is latinra bírta keverni, na de ez egy ponton túl már mindegy volt. Ittam koktélt (elfelejtettem mi volt, de a fél veteményeskertet beleszeletelték, az biztos), nem volt rossz, de mégis inkább maradnék az egyértelműen butító alkoholok mellett, miszerint unikum, meg vodka.

Hja, autó: múlt héten elvittem elektronyos emberhez, mert nem nyitott ki a központi zár. Hosszas küzdelmek után a hátsó ajtón (azaz a Teve esetében a raktér) keresztül hatoltam be az ojjektumba, több perces derültséget okozva a lakópark összes munkába sietőjének - nyári kisizészerű ruházatban, körömcipőben ez pikk-pakk ment. Elektronyos ember 2 napi túrás után nem talált semmi hibát. Mondtam neki, hogy biztos passzióból meg kalandvágyból bújok nem hagyományosan a járműbe (ő ezen hosszasan elrötyögött), majd javallotta, hogy amíg végképp tönkre nem megy, használjam. Végül is, ha ilyen tempóban romlik, akkor uszkve 6 év múlva fogok nem kiszállni az autómból, gyerekekkel és bevásárlással súlyosbítva. A féltengely továbbra is kedves hangot ad ki kanyargás közben, ezt igyekszem egyenes utakkal kompenzálni (igen, majd szerelik!). Valamint új tünet bukkant fel: motorfék használata közben véletlenszerűen sikoltozásba kezd. Semmivel nincs összefüggésben, hacsak a csillagok állásával és a napi horoszkóppal nem (nem tudom a Tevéét, ez öreg hiba). Hozzáértő, idősebbik öcsém (másikhoz képest 3 perc fór, nagy idő) szerint hangosítsak a rádión. Megköszöntem a jó tanácsot, az autó azóta nem sikít (tényleg nem), most azon gondolkodom, hogy megfélemlítettem-e, esetleg bedaráltam valami nyestet - mindenesetre biztosan nem egy egész matrac került bele a motortérbe, mert azt megnéztem. (nem keresem meg a vonatkozó szakirodalmat, valamelyik Belsőség-posztban láttam ilyet, mert a művelt amerikai vidám és problémamegoldó)

És 4 likat kell elhelyeznem a hálószobám falán, viszont ebben már férfiúi magasságokba emelkedtem: MONDTAM, hogy meglesz :)

A kínaiak továbbra is köcsögök, egy amerikai megdícsérte a kiejtésemet (igen, az angolt), a német nyelvű kollégák viszont még mindig nem fogják, hogy elvileg német-képes vagyok, de kissé agresszív 'brauche Übung" felszólításomra hajlandóak meghallani, amit németkedem nekik.

Állítólag most volt a munkahelyi uborkaszezon - most a kollégákkal azt próbáljuk kitalálni, hogy milyen az, amikor épp nem az van, és nem merünk mélyebben belegondolni. De nagyon vidámak vagyunk és ez a lényeg :)