mint Orbánnak. Tán címplapra is kerülhetek ezzel :)

Felhangoló:

Előrebocsátom, depis poszt lesz! Szóval, kedves idegen és ismerős olvasóim: ne tovább! Persze, nem vagyok sem anyátok, sem apátok, hogy ilyetén módon parancsolgassak, de nem mondhatjátok, hogy nem szóltam előre!

Hiábavaló egy napom volt ma, meg is zuhantam tőle!

A csúcspont a délután volt. Igazából itt kéne örömködnöm, de a nagy örömben villant be ismét, hogy mi a 'csának is örülhetnék, meg hogy megint én oldottam meg: egyedül.

És a tököm van kívül azzal, hogy egyedül.

Ja: felszereltem azt a kibebaszkurált kültéri ruhaszárítót, amit másfél év alatt sem az exem, sem az "apósom", sem a tesóim, sem a jóapám nem tudott. Pedig mennyit gondolkodtak rajta, istenem! Én meg ma délután meguntam és a legfaintosabb szerszámmal (értsd: kalapács) megoldottam.

Aztán ezen idő alatt a mozgó töpörtyűk becsöngettek a házban lévő többi lakóhoz (igazi uccagyerek  módjára), valahogy nem röhögtem, viszont irdatlan ideges lettem, mert nem fogadtak szót!

Ezen nem is tudtam túlemelkedni, bőgtem is egy verset (tudom: hülyepicsa), ezzel el is érkeztem a nap és az utóbbi időszak mélypontjára. Minden szar eszembe jutott - tisztára agyvihar -, ami nem sikerült, vagy nem akar sikerülni.

Lehet, hogy sokkal pozitívabbnak kéne lennem, de tele a hócipőm magammal is, ahogy játszom itt a nőstényördögöt, a kiegyensúlyozott anyukát, a fasza munkaerőt. Tök jó lenne, ha nem kéne egyiket sem játszani. Vagy legalább lenne egy hely, ahol megpihenthetnék.

És persze eszembe jutott a tegnap éjjeli duma a blogon, amit majdnem nem értem fel ésszel, és persze mégis mennyire értettem.

És tudod, faktor, tényleg így van: vagy belehalsz, vagy alkalmazkodsz. És Kira, tényleg: a faszom sem akar alkalmazkodni!

A másik mondás meg (aki akarja, érti :D): megdugnád a legjobb barátodat? Vagy olyannal barátkozol eleve, akit dugnál is? :)

Elbohóckodom a társkeresőn is, de mi a jó büdös nyavalyáért? Hát olyan adatlapot kreáltam, hogy hím legyen a talpán, aki írni mer! (pedig aztán tényleg komolyan gondolom)

Másrészt nem leszek sosem egy vizuális élmény, bár azért szimplán megdugni is hajlandók volnának (ójajj... látszik a szemeken, hát ha más női praktikát nem is, de ezt nagyon megtanultam)... az meg nem kell (najó, azért néha nem árt :D)

Szóval hol lehet az az eszeveszett egyed, akiért érdemes lenne lejjebb adnom az agaraimat?

(Ezt találtam, tök véletlenül... nincs igaza?

Következel? Következem?

Innen: http://www.dia.pool.pim.hu/html/muvek/AGH/agh00001a/agh00069/agh00069.html )

Meg mi az hogy érdemes? Hát mindenki érték! Én vagyok túl válogatós!

Be kell látnom, hogy pasi vagyok - agyilag és tettileg. És nőstény vagyok - lélekileg és külsőleg. Túl racionális, túl földhözragadt és mégis vágyom arra, hogy valaki vigyen már magával repülni! Igen... vigyen... engem! Meg sem kell kérdeznie. Sőt!

Én már sokat kényszerleszálltam, jó lenne, ha nem kéne többet! És ezért már el sem merek indulni.

( A kép innen: http://www.photoshoptalent.com/photoshop-picture/47cc630db034a/Angel-or-Devil.html )

Nem kell aggódni :), jobban vagyok, a delirium tremens csak jön és megy nálam :). Azért komolyan foglalkoztatnak ezek a gondolatok, de nem ebbe fogok belerokkanni! Momentán fontosabb a megélhetés :)