akkor tulajdonképpen hiper-boldognak kéne lennem, mert már megint megoldottam.
Azon elmélkedem aztán, hogy ezt hogy írom meg úgy, hogy lehetőség szerint ne kopogtassanak fél óra múlva az ajtómon a sötét autóból kiszálló öltönyös idegenek, emellett a sztori ne csorbuljon.
Na mindegy, legfeljebb helyenkint kifütyülöm.
Vala nekem a munkahelyem. Meg vala a rendezvény, a szerződésekkel és miegyebekkel.
Aztán egyszer csak felülről jön a kikommunikált ukáz, hogy márpedig igen meg kell dícsérni a munkásokat, akik fényesre nyaltak mindent. Hát jó, dícsérjük, végül is ez eddig minden évben így volt. Hát ja, csak idén másmilyen a szerződés és másmilyenek a körülmények. Mondjuk ezt kurvára nem kérdezte meg senki, hogy hogyan lehet ezt megoldani. Felülről meg ki-kisbírózták, némi önváll-veregetés keretében. Tehát: oldjuk meg.
Ez azzal járt, hogy mindenki mondta, hogy persze, semmi gond, sima ügy. Aztán mikor már az összes göröngy beesett, ölég teli fostos-bili státuszba került, valahogy (minő véletlen) idekerült az asztalomra.
3 nap intenzív törvényi keretek tanulmányozása, fejfájás, konklúzió. Nem lehet. Ahogy akarták, úgy nem lehet. Elmondtam, mit lehet. Hát, az úgy nem jó. Oké, akkor nem dícsérünk. Hát azt nem lehet. Mondom, miért ne lehetne? Elkúrtátok, akkor ezt tessék bevállalni. Na de _pont_ most? Hát ja, először kérdezni, gondolkozni kellett volna. No problem, legközelebb fasza lesz.
A probléma még az egészben az, hogy ezek a nyaló-emberek jöttek be hozzánk is, hogy mégis mikor kapják meg a dícséretet.
Szóval oldjuk meg, mert állatira muszáj most már. Oké: minden bájamat és tündér-erőmet összekaparva állatira megoldottuk. Közösen, mert szerződés meg ukáz, meg mi - és keresztmetszetet kellett találni ebben a csudálatos hármasban. Mindezt teljesen törvényesen. És telefonon.
Modntam már, hogy szeretem a pozitív diszkriminációt, a politikát és a választási kampányt? Neeeem? Nohát, sose higgy egy nőnek :)
Update: kurva anyját a szőrtömegeimnek - úgy mindenhol (hajatmosok, grrrr)