Olyan jó lenne, ha lehetne kontroll nélkül bolondozni, őrültködni, következményekkel egy picit nem számolni, gátlást vetkőzni, utálni, szeretni, kimondani, meghallgatni, táncolni, rohanni, nyomni a gázt olyan igazán mélyről, önfeledten, csupa pozitív érzelmet kiváltva. Nem csak bennem.
És még az alkohol sem feltétlenül segít. Sírósra már ittam magam egyszer, rémes volt. Hányósra is sikerült már, az meg azért volt az, mert nem nagyon tudtam mozogni, az agyam meg úgy járt közben, mint a motolla. Penge éleséggel láttam magam, a bajt, a jót, a jövőt. Talán pont ezért nem szeretném ezt sem még egyszer előidézni!
Most spiccesre innám magam, hátha felszabadít. Megnézem a hűtőt :)
Persze nem lehet, mert nem. Majd egyszer. Csak két-három napig. Köszönöm a figyelmet.
(ti meg eszperentézzetek feszt, lentebb :D)
