A gyerek (a nagyobbik) tegnapelőtt sírógörcsöt kapott.

Az én hátamon meg felállt a szőr. Most ennyire észnél van a gyerek, vagy én maradtam le valamiről.

A dolog lényege, hogy most kezd neki leesni az, hogy nem élünk együtt az apjával. Követelte, hogy szeressük újra egymást. Próbáltam meggyőzni, hogy nem utáljuk mi egymást, de már nem vagyunk szerelmesek, őt meg feltétlenül szeretjük (ja, onnan indult a dolog, hogy nagyon szeretne engem királynős-menyasszonyi ruhában látni, és ennek csak az a kivitelezési lehetősége van, hogy én újra hozzámegyek az apjához).

Azt is mondtam neki, hogy apu már másik nénit szeret szerelemmel, szóval a kívánsága lehetetlen.

Na, erre tört ki a vihar. Merthogy az nem igazság, mert az ő anyukája a legszebb a  világon és mi az hogy apu mást szeret és vegyem tudomásul, hogy haragszik rám, mert elváltunk. És nem akarja, hogy az apja barátnője legyen az apja mellett királynős ruhában és akkor lesz neki tesója, akinek majd segíteni kell, de ő nem is fog róla tudomást venni, és nem is segít majd jól.

Na itt kezdtem leakadni: terhes lenne az apja barátnője? Vagy már képes ennyire elvontan gondolkodni és magától következtette ezt ki, hogy esküvő után gyerek jön? Vagy honnan szedte a sztorit?

Mondjuk nem mintha lenne ebbe beleszólásom, de tény, hogy nem rajonganék az ötletért :).

Viszont hogy megvigasztaljam, megkérdeztem tőle, hogy akkor mi lenne, ha nem az apjánál lenne új kistesó (ez a kisebbikem mániája: majd lesz neki kistesója, mert az anyu fog szülni egyet, és az se baj, ha fiú :D), hanem nálunk. Hála istennek ez ellen is kategorikusan tiltakozott, majd magától értetődően megtiltotta nekem, hogy valaha is szerelmes legyek és másik hím sem lehet ott nálunk soha-soha.

Kissé erőtlenül tiltakoztam, azzal érvelve, hogy nem vagyok még túl vén, szerelmesnek lenni meg jó. És bizony lehet, hogy nekem is lesz szerelmesem, ami az én dolgom, nem az övé (bár nem tudom, hogyan lehetne ebből kihagyni :D).

Sikerült kellően elviccelnem a helyzetet, így abbahagyta a sírdogálást, és elökörködtünk még vagy fél órát, de tudom, hogy filózik rajta.

Hát, nem lesz innentől kezdve könnyű dolgom, és igazán nem is tudom, hogy mi mást mondhatnék (a "te még kicsi vagy és majd ha nagy leszel, megérted" az nem jó szöveg - szóval ki kéne valami hatásos érvet találnom, mert a gyerek nem zsarolhat ezzel, na!).